Thomas Huxley mondta egyszer: "Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyerekkor szellemét!" Továbbmegyek, ez nem csak az alkotó élet titka, hanem az egész életé... Sosem nőhet fel az ember teljesen. Meg kell őrizni egy piciny ártatlanságot, egy piciny naivitást, egy piciny játékosságot a felnőtt korra. Jó még néha hinni a mesékben, kiállni az esőre, belelépni minden pocsolyába, bámulni a csillagokat, megfogdosni mindent mi kezünk ügyébe kerül, belemerülni a rajzfilmek világába. Ha így van, még él bennünk valami gyermeki lélek! Ma van a gyereknap, bár szívesebben átnevezném a gyermeki léleknapra, hiszen mindenki öröme ez a nap. Ők, ma egy picit többet kapnak fagyiból, vidám parkból, ajándékból, mi pedig mosolyból, örömből, élményből. Gyerekkori emlékek kavarognak a fejekben, fogynak a nyalókák, s a vattacukros illatú levegőben a gyermekek önfeledt kacaja száll. Mindenki boldog. Mert sosem szabad elfelejtenünk a bennünk lévő gyermeket. Ő az, aki megakadályozza, hogy megbolonduljunk modern világunkban.

Millennáris, Teátrum, 2011. május 26. este fél nyolc. A naptár még tavaszt ír, de ez este már nyárias. A terem előtt kígyózik a sor, a beléptetés miatt torlódik. Jegykezelés, és karszalagozás, megszokott már a koncertek előtt. Merthogy koncert lesz, messze a tengerentúlról érkezik egy fiatalember aki zongorán és harsonán szokott zenélgetni. Valami Jazz-funk stílusban. A kíváncsiságom a sorral együtt nő, csak a kapu és a köztem lévő távolság ami csökken. Kettéosztott nézőtér, hátul nyugdíjas ücsörgős, elől tombolós állós. Nem volt kérdés hová is helyezkedtem. Bemelegítésnek a hazai funky élet újdonsült zenekarát köszönthettük pár szám erejéig. Klasszikus funky, modern hangszereléssel. Tetszetős darabok a könnyed műfajból, színesítve saját dalokkal, lüktetett, vibrált, átmozgatott. Meleg is lett, s közben a terem is megtelt. Pár ezres létszám ,gyűlt össze, elvégre rétegzene, nem hallgatják minden sarkon. Kilenckor átadták a terepet, bár jó néhányan közülük visszajöttek, hiszen az est "főhősét" kísérni kellett! Ő ugyanis egymaga érkezett, otthon hagyva a zenésztársakat, s magyar jazz zenészekből verbuvált csapattal igyekezett elkápráztatni a nagyérdeműt. Furcsa, de egyúttal örömteli is ez a hazai közönségnek. Itt a jazz-funk világsztár, s hazai muzsikusok húzzák mögötte, tetszetős felállás egy piros-fehér-zöld szívnek, nem igaz? Szőke főhősünk eddigi 12 lemezéről ismert energiával csapott a billentyűk közé, s már az első számmal magasra tette a mércét. Pár perc alatt máris füstöltek a kezek, doboltak a lábak. A koncert előtt valaki azt mondta még a sorban: - Hidd el nagyon jó lesz! - Hazudott. Ez annál sokkal de sokkal jobb volt! Sodródtunk a zenével, amely az első percben felkapott bennünket s két órán át megjáratta velünk mennyet és a poklot. Felejthetetlen utazást tettünk a jazz eme könnyedebb világába. Hangok, fények, szólók, mosolyok, dobbanások...Lüktetés, ováció, szívdobbanás. Percnyi megnyugvást csak a lassú számok simogatása nyújtott, de amint azok véget értek máris utaztunk tovább Mr. Culbertson hullámvasútján. A "csatatéren" sorra robbantak fel a funky bombák, a harsona ágyúszerűen lövöldözött szerteszét, a basszus mint géppuska ropogott. Nem tévedek ha azt mondom mindenkit eltaláltak. Eltaláltak a hangok, eltaláltak az érzések. Meglepő azonban egy jazz koncerten, feszült, koncentrált arcokat látni, akik kottákból olvasva megpróbálják tudásuk legjavát hozzáadni az előadáshoz. De ha ez kell a sikerhez? Kis hazánk nagy zenészei pedig felnőttek a feladathoz. Négy nap alatt összekovácsolódtak, és bebizonyították, hogy létezik az a nyelv, amelyet teljesen mindegy hogy hol, és milyen körülmények között használnak, mindenki megért. Ezt a nyelvet ők beszélik, mi csak hallgatjuk. De szeretve hallgatjuk. Állítólag még sosem volt ilyen közönsége. Legalábbis ezt állította. Elejtett egy mondatot is, amiben arra utalt minden évben ellátogat majd errefelé. Szaván fogjuk... de most még csak az első közös estéért jár a köszönet! Neki, és a fiúknak. Emelem hát kalapom! :)

:D

Tényleg hol is? Mert ha bekapcsolom az EUROSPORT-ot, (de lehet az bármely külföldi adó) akkor a sportesemények szüneteiben, vagy a reklámblokkokban rendre feltűnik Horvátország, Románia, Szlovákia, de tovább megyek Egyiptom, India, Görögország, Montenegró, Törökország, és Marokkó országok "nyálcsorgató" minifilmje, de láttam már Algériáét és most tessék megkapaszkodni: Örményországét is! Kis hazánkat meg sehol nem találom köztük.
Az ember megnéz egy ilyen kisfilmet, (összegyűjtöttem őket lentebb) s már szinte csomagol is, ha szeret utazni, ha nem!! Sűrített paradicsomok, de ki lehet hámozni belőle a mondanivalót. "Gyere hozzánk, mert mi várunk, s büszkén mutatjuk országunk." Lefordítva a gazdasági nyelvre: Gyere hozzánk, költsd el a pénzed itt. Az emberek meg mennek, mennek oda is, meg amoda is, de ide valahogy nem akarnak. Na persze, ha nem hívnak én sem megyek! Kezdik elfelejteni országunk, mi több nemkedvelni, mint ahogy ezt közelmúlt EUROVÍZIÓS dalversenyén is megtapasztaltuk, országszimpátiánk egyenlő a nullával. Lehet ezt politikai, vagy gazdasági oldalról is nézni, az eredmény ugyanaz. Országunkat mostanság nem "lájkolják". De egy biztos, a televízió nagy hatalom, s ha ismerjük a nagy erejét, vendéghívásra miért nem tudjuk felhasználni mi is?? Hasonló kedvcsinálóval mi is kényeztethetnénk a lelkes tévénézőket. Vagy nincs is ilyen filmünk? Van, de keresnem kellett. Most örüljek egyáltalán hogy van? (Take a Turn címmel lásd utolsó filmecske a poszt végén) A felhozatalt ismerve elég gyengécske, de hát a magyar narancs is sárgább, és savanyúbb mint másé, viszont a miénk! De ha van is, akkor még nagyobb a felháborodásom: Miért nem kamatoztatjuk? Bombázzuk vele a népeket, csöpögjünk a csapból, hátha megfordul a fejükben, "No, megnézem magamnak ezt szép kis országot!" Jöjjenek, csak jöjjenek, van mit megmutatni nekünk is! Kellenek a lájkok nem igaz? :)

Aznap nagy köd lepte el a várost, alig látszódtak az autók lámpái egymás mögött. A színház előtt, mint minden előadási napon, most is rengeteg ember várakozott. Ott állt Ő is, elegáns szövetkabátja elrejtette nemrég varratott öltönyét. Tipegett jobbra-balra, ideges volt. Három napja beköltözött valami a gondolataiba, ami azóta elkíséri mindennapjait. Már nem múlik el perc hogy ne gondoljon rá. Átjárja mindennapjait, átalakítja életét.Tegnap erőt is vett magán s elhívta.

S most pont ezt várja. Jó ez az irány? Tette fel a kérdést, s próbált harcolni ellene, de kevés sikerrel..Az ár sodorja, az érzelem vezeti. Próbálja elhessegetni, kiűzni gondolataiból nem ment.

"Bármibe fogsz a nagyvilágon, légy takarékos, azt ajánlom, egyet soha, soha el ne feledj: egy kicsi, két kicsi, öt kicsi, tíz kicsi, sok kicsi sokra megy." Így hangzik B. Radó Lili "örökzöld" versecskéje az ITGY - azaz az Iskolai Takarékbélyeg Gyűjtőlap hátuljáról. Gondolom sokakban megmaradt a rigmus? Vagy ez is a feledés homályába merült? Pedig gyűjtöttük rendesen. - Fiam, ezt bélyegre, ezt meg zsömlére! -mondta anyám mielőtt elengedett volna az isibe. Az osztályfőnök nagyszünetbe szedte össze a pénzt. (Nagyszünet volt a második, majd húsz perces, csakis a tízórai elfogyasztása miatt) Az így összegyűjtött bélyeghalmot év végén beválthattuk bármelyik OTP-be, miután az "oszifő" (elitebb helyeken iskolai takarékossági megbízott) leszignálta vagy esetlegtovább gyűjthettük. Ha a tovább gyűjtés alatt, ne adj Isten betelt, akkor kérhettünk egy új ITGY-t, s újabb 88 bélyeget nyalhattunk rá, az egyébként finom ízű takarékokból. A bélyegeken mindig valami nevelő szándékú grafika volt látható, én itt találkoztam először Makk Marcival, a KRESZ-t oktató Kutyus és Cicussal, s a Vöröskereszt embléma is itt rögzült agyamban. A bélyegcímletek rendre megegyeztek az akkor forint érméinek strukturálódásával, vagyis voltak 1, 2, 5, 10, és 20 Ft-os bélyegek is.

(képek forrása: retronom.hu)

Persze ahhoz hogy megérje ebbe tenni a megspórolt pénzecskénket, s nem elfagyizni a sarkon, ahhoz kamatozni is kellett. A nyolcvanas évek közepéig még évi egyszeri 1 százalék, (Kádár-apán szigorú volt) később feljebb szökött 5-re majd 15-re. Megérte. Jutott így mindenre. biciklire, magnóra, gördeszkára, ahogy ezt a reklámban is megálmodták:

Ma este ünnepélyes keretek között szabadon engedik a "börtöntöltelékeket." Egyik másik már korábban szabadult, de hárman még dacolnak az ingerszegény környezettel. Nekik este lesz a megváltás. Kineveltünk megint egy generációt. A celebgyár majdnem hat hónapig üzemelt, s ontotta a sztárokat. Már a válogatás is úgy zajlott, hogy mindenki különbözzön. Rosszkislány, szépfiú, okostojás hogy csak néhány sztereotípiát említsünk. Karakterek ütköztetése a luxuskörülmények között. Garantált siker. Tudják ezt a pszichológusok is. A szereplők megtanítottak nekünk szállóigéket,mozdulatokat, dalokat, lehetett velük sírni, lehetett velük nevetni (rajtuk is). Fél ország lázát fogja csillapítani az esti befejező adás. Az egész villásdi nekem kicsit művi, kicsit megrendezett, de a miénk. Tagadhatatlanul. Állítólag óriási közvélemény-kutatás előzte meg a műsor indítását. Ez kellett nekünk, ezt kaptuk. Megfőzték, mi megehettük. Egészségünkre. A show lefutott, a kassza tele van, hiszen itt a lé(t) a tét! A szereplők utóélete meg csak hab lesz a tortán. A bulvárvilágból úgysem tudnak egyhamar szabadulni...

Amikor a zene és a mozgásunk összekapcsolódik, amikor a ritmus és a cselekvésünk teljes harmóniába áll, amikor a testünk egy ütemre rezdül a dallal, akkor elmondhatjuk más világba léptünk. Egy olyan világba, amely érzelmekre épít úgy, hogy közben érzelmeket szül. Furcsa világ, tele boldogsághormonnal. Itt megmutathatunk egy szeletet lelkünkből, anélkül, hogy egy szót is szólnánk. Nonverbális, mégis mindent értünk. Párban vagy egyedül, csoportban vagy körben, bárhogy is tesszük akkor is örömforrás. Itt nincsenek határok, nincs társadalmi különbség, nincs egyenlőtlen eloszlás: csak a testek és az zene összhangja. Érzelmek, karok és lábak költészete. Lelkek közti híd.
A tánc világa hatalmasra fejlődött. Évszázadok óta meghatározó mozgásformánk, megjelenhet társadalmi összejöveteleken, vagy vallási rituális mozdulatsorokban. Gombamódra nőnek ki a divatirányzatok, lassan megszámolhatatlan stílusjegyekkel fűszerezve. A tangó újra reneszánszát éli, a latin táncokról nem is beszélve. A klasszikusok még tartják magukat. Színes nagy világ, mindenki megtalálhatja benne a hozzá közel állót. Utazzunk hát el ebbe a világba sűrűn, s ne aggódjunk ha lábunk nincs is a helyén, a szívünk úgyis ott lesz.

„Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk,
amelyen nem táncoltunk legalább egyszer.” (Nietsche)

F(r)ázisok fotó.:Kőműves Kata /A kép elnyerte a FIAP (The International Federation of Photographic Art) pályázatának kék szalag díját/

.

Nem vagyunk túl nagy ország tudom, Trianon óta meg végkép nem, mégis furcsa, hogy állandóan ugyanazok az arcok jelennek meg, Legyen az újság, televízió, társadalmi esemény, rádió, party, mindenhol ugyanazok. A 100 kis celeb országa lettünk. 100 ember meghatározza a napi bulvárt. Róluk lehet, érdemes sőt kell írni!! Egyeseknek kötelező! A csapból is ők folynak. Nézzünk meg párat kikről is hallani a vízcsobogás mellett: Valóságshowból a képernyőre mászó, jelenleg műsorvezetői tisztéséget művelő pókerimádó faszagyerek. Színésznőből lett mokkás playmatet egyedülálló anyuka bármikor megosztaná ágyát egy operatőrrel. Dalszövegíró, aki később reklámszakemberként eltűnt pénzt keresi, de legutóbb épp nagyon kreatív zsűritag. Televíziós producer egyszem gyermeke, itthon amerikai futballsztár, újabban színész, de bármikor beugrik egy duettre. Újságíróból lett kritikus, egykori zsűritag, ma szalámilopó. Táncdalfesztiválok bálványa, mára pókerzseni, hajbeültetett villatulajdonos. Televíziós szappanoperahős, ma ügyeletes verekedő. Szépségkirálynőfaló producer, aki mostanság frizbiket dobál. Sztárszakács a Klubból, ügyeletes szeretőtartó ma kockaleves reklámarc, Romantikus sukár sávó, ma belevaló műsort vezet. Updatelt fitneszedző rubintként csillógó feleségével. Megasztárként indult rocklady, ügyeletes LADY GAGA majmoló. Playmate DJ...(ezért a posztért sokan versenyeznek. "Mindenműsortvezetek" Balázs, Ha szombat akkor Nóri, és Fókusz Gábor. A teljesség igénye nélkül...
Elzárhatná már valaki ezt a csapot, megtelt ugyanis a kád! :)