Amikor a zene és a mozgásunk összekapcsolódik, amikor a ritmus és a cselekvésünk teljes harmóniába áll, amikor a testünk egy ütemre rezdül a dallal, akkor elmondhatjuk más világba léptünk. Egy olyan világba, amely érzelmekre épít úgy, hogy közben érzelmeket szül. Furcsa világ, tele boldogsághormonnal. Itt megmutathatunk egy szeletet lelkünkből, anélkül, hogy egy szót is szólnánk. Nonverbális, mégis mindent értünk. Párban vagy egyedül, csoportban vagy körben, bárhogy is tesszük akkor is örömforrás. Itt nincsenek határok, nincs társadalmi különbség, nincs egyenlőtlen eloszlás: csak a testek és az zene összhangja. Érzelmek, karok és lábak költészete. Lelkek közti híd.
A tánc világa hatalmasra fejlődött. Évszázadok óta meghatározó mozgásformánk, megjelenhet társadalmi összejöveteleken, vagy vallási rituális mozdulatsorokban. Gombamódra nőnek ki a divatirányzatok, lassan megszámolhatatlan stílusjegyekkel fűszerezve. A tangó újra reneszánszát éli, a latin táncokról nem is beszélve. A klasszikusok még tartják magukat. Színes nagy világ, mindenki megtalálhatja benne a hozzá közel állót. Utazzunk hát el ebbe a világba sűrűn, s ne aggódjunk ha lábunk nincs is a helyén, a szívünk úgyis ott lesz.
„Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk,
amelyen nem táncoltunk legalább egyszer.” (Nietsche)
Ma a tánc világnapján sem lehet másként. Jó utat hát! :)
F(r)ázisok
fotó.:Kőműves Kata
/A kép elnyerte a FIAP (The International Federation of Photographic Art) pályázatának kék szalag díját/
.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.