Dolgom volt a belvárosban, amihez segítségül hívtam a jó öreg metrókocsikkal fuvaroztató budapesti vállalatot. Közeledve a M3 Újpest-Városkapu megállója felé jutott eszembe, sajnos épp nincs nálam a gyűjtőjegyem, pótlására pedig jegyárus hiányába nincs lehetőség ezen állomáson. Sebaj,úgyis kihelyeztek már "jegydobozokat" az állomásokra, Amely a bedobált érméimért cserébe szívesen nyomtat nekem a metróhasználathoz szükséges "menetlevelet". De Apró sincs nálam, a jegyautomaták meg csak azzal működnek.. Még szerencse, hogy van temérdek árus a környéken. A bejárattal szemben lévő pulttal felszerelt ablak "csábítóan" hívogatott. Sör, bor, röviditalok. Szomjas ugyan nem voltam, mégis végigálltam a kígyózó sort. Vettek előttem sört, kevertet, fröccsöt. S még dél sincs...megy a bolt!
- Jó napot! Tudna nekem segíteni, fel szeretném ezt váltani? - s már nyújtottam is át a Szent István "bazsajgós" képmásával díszített papírpénzem.
- Csillagom nem válthatóm fel, mert délután nem tudok majd visszaadni.
Nem baj, úgyis itt a zöldséges. (Merthogy újabban ideiglenes sátrak jelentek meg errefelé, zöldség, gyümölcs és könyvárusítással foglalkozó szolgáltatások közterületfoglalás ellenében megpróbálják értékesíteni portékáikat kisebb-nagyobb sikerrel. Elvégre itt van a vasútállomás és a buszállomás egy része is, az alapötlet épp ezért díjazandó.)
- Nem váltok, nem akarok. Nem szoktam. - szólt kedves megszólításom válaszaként a jól megtermett kofaasszony. Hasonló elutasítást kaptam a könyvkupectől is, bár ő legalább mosolyogva tette.
Mit volt mit tenni, beálltam hát a MÁV jegypénztár sorába is. A már jól begyakorlott kérésemre nem is kaphattam más választ:
-Édes kisfiam nem vagyok én bank. Ugye nem gondoltad ezt komolyan??? - szólt emelkedett hangon.
(Halkan kérdezem, mi lett volna ha jegyet akarok venni? Akkor sem tud visszaadni?)
Lehetőségeim ezzel kimerültek az állomás és környékének pezsgő életterében, de pár száz méterrel hátrébb húzódva a remény szikrája újra felgyulladt. Betértem a közeli kocsmába hát, ahol végre sikerült beaprózódnom. Az aluljáróba aztán végre "megetethettem" fémszázasokkal a gépemet. Feltűnő volt azonban, hogy sokat gondolkozott, s végül úgy döntött inkább visszaadja a pénzem, csatlakozva ezzel az ellenem szőtt összeesküvés-elmélet megvalósítóihoz. Tette ezt negyedszeri ismétlésemre is. Szerintetek ezek után mennyi volt a vérnyomásom??? Jegy nélkül, apró nélkül utazhattam...és bár csak 40 percig tartott kálváriám, mégis megjártam a csillagokat, találtam egy új anyát, kaptam egy mosolyt, ráadásul megspóroltam pár kellemetlen pillanatot néhány sorstársamnak akik hasonlóan jártak volna az automatánál. Úgy szép az élet ha zajlik, de azt hiszem ez BKV-ellenőrt nem igazán érdekelte volna mindez, ha épp megállít. Vagy az aznapi nekem szánt jószándék benne öltött testet, mások helyett? Az ördög tudja...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.