Bevallom, ritkán olvasok verseket. A mai is csak úgy jutott el hozzám, hogy felcsendült a rádióban. Nem is tudtam hogy az. Valami lágy hang énekel, valami összetett mondanivalót....Furcsáltam is, a mai számoknak jóval egyszerűbb, szövege szokott lenni, ez most valahogy kilóg. Aztán google barátom segített. Bennem maradt hát, most olvasom, hallgatom...még egy ideig velem lesz az biztos. Be is készítettem estére a József Attila összest. Mert verseket, jó olvasni!
József Attila - Kopogtatás nélkül
Ha megszeretlek,kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.