Most hogy itt a nyár, és az ember strandra jár, (és mert az UV sugárzás is magas) érdemes "napvédőt" használni...Na de milyet is? Napolaj vagy tej, esetleg krém? Faktorszám? Ember legyen a talpán aki el tud igazodni a választék között. De nem volt ez mindig így...A nyolcvanas években még bement az ember az ABC-be, (párdon: szupermarketbe) és a kozmetikumok között egyfajtát talált. FABULON-t. Annak is 3-as és 5-ös faktorú változatát. /na jó, volt balzsam is napozás utánra/ "Fabulon a Bőre Őre, ezt használja nyakra főre!" -szólt a reklám, mi pedig nem is tehettünk mást, csakis amit a FABULON lány alias Pataky Ági tett, kentük ide, kentük oda...mert Fabulon volt a babafürdető, a dezodor, a tini kozmetikum, de Fabulon volt az "áfter sév", az arckrém, vagy a szemránckrém is. (meg volt még ugye a CAOLA is, de naptejben nem "utazott") Kevesen tudják hogy FABULON márkanevet a Kőbányai Richter Gyógyszergyár fejlesztette ki, és Dorogon gyártotta az 1970 óta ismert termékcsaládot. 1993-tól már nem a gyógyszergyár hanem egy Kft. égisze alatt folyt a gyártás, ami egészen 2008-ig tartott, legnagyobb sajnálatunkra. Megint átadtunk valamit magunkból a múltnak, megint egy ikonszerű dologgal lett szegényebb "kultúránk". Elég csak a flakonok iparművészeti egyedülállóságaira gondolni, a termékekről nem is beszélve. Persze a 3-as és az 5-ös faktorú krémek ideje lejárt, (lassan már a 10x-esüket kell keresni a boltokban) de azért el tudnék képzelni egy Ágihoz hasonló lányt aki lágy mosolyával kacsintana egy plakátról amire az lenne írva: Fabulon a bőre őre, újra vegyen belőle! :)

Mai világunk igencsak rohanós. Rohanunk tejért a boltba, vagy egy színházi előadásra, s rohanunk munka után haza is. Futunk a busz után ugyanúgy, mint a pénzünk után. Sietünk a moziba, vagy egy találkozóra, hajtunk reggeltől estig egy percnyi megállás nélkül, nyomjuk a pedált ész nélkül. Megpróbáljuk lehagyni az időt, kevés sikerrel, mert semmiről nem akarunk lemaradni! "Rövid" életünkbe próbálunk "mindent" (de legalábbis, sokmindet) belezsúfolni, mindenhol ott lenni, kipróbálni, átélni. A körülöttünk lévő világ pedig úgy mosódik el mellettünk mint a sebesen futó vonatablakból a táj. Csak a végpontokban veszünk észre dolgokat, de azokat is hamar felváltja egy új, egy másik. Élmények között kavargunk, elveszünk bennük, lassan már időben sem tudjuk őket összerakni, melyik volt előbb, melyik mikor volt, s melyik miért is volt. Lebegünk közöttük, a Föld már messze lábunk alatt, rohanunk az újabb élmény felé... Pedig ha megállnánk egy-egy percre, két pont között, s lehúznánk az ablakot az elmosódásból kiélesedő táj előtt, el tudnánk helyezni dolgainkat, s vele magunkat. Tudnánk értékelni mikor-mi-mivel-miért...Választ ugyan minden kérdésre így sem kapnánk, de talán élményeink maradandóbban lennének! Minden nap álljunk meg egy pillanatra, s nézzünk szét körülöttünk, azt hiszem megéri! :)

For just a moment (instrumentalis betétdal a St. Elmo tüze című filmből)

Tegnapi sétám alkalmával feltűnt egy üvegajtó mögött csaholó hófehér kiskutyus. Ha jól láttam bichon bolognese fajta volt, de mostanában nem szoktam forgatni gyerekkorom egyik kedvenc képeskönyvét, a Kutyakalauzt, így nem állítom biztosan a fajtabesorolást. "Főhősünk" nagyon elemében volt, kapart, ki akart törni, és csak ugatott, csak ugatott. Aztán nyílt az ajtó, s abban a pillanatban csak egy ütközést éreztem bal bokámon. A támadás hátulról ért, egészen felkészületlenül. A gazda intelmei ellenére a hófehér pamacs még egyszer nekem rontott, de ekkor már megmenekültem harapása elől. Tulajdonosunk kicsit lemaradt, ám amikor odaért, tört magyarsággal mondogatta intelmeit kutyuskájának. Nem szabad ilyet csinálni, csúnya kutyus stb. felém csak annyit röppentett: "Nem harap csak lábra támad!"... Az elnézés és a ne haragudjon szavak mindezek után pórázon távoztak, legnagyobb meglepetésemre...Azért örülök, hogy nem torokra..:)

Hol élünk? Otthon? Munkahelyen? Utcán? Mindenhol a térben, ki -ki időbeosztása szerint megfordul itt-ott. Ám nemrég óta (köszönhetően a számítástechnika fejlődésének és a világháló kialakulásának) alakult egy virtuális tér, ahol nap mint nap megfordul több millió ember, ki-ki időbeosztása szerint. A közösségi oldalak nyújtotta terek megfoghatatlanok ugyan, mégis temérdek időt tölthetünk el rajta. Pillanat alatt tudunk meg információt barátainkról, kedvencünkről, mint ahogy rólunk is sokmindent megtudhatnak ha akarjuk. Hírek terjengenek, új kapcsolatok szövődnek, rajongói oldalak között keresgélünk, és még sorolhatnám. A valós élettel párhuzamosan, de inkább kiegészítve alakul-formálódik virtuális életterünk. Élvezzük előnyeit, szenvedjük hátrányait. Észrevétlenül is ontjuk az információkat ki többet ki kevesebbet. Egy párhuzamos idősík ez aminek vannak nyomai. S ha már megvannak ezek a nyomok, végigkísérik életünket. Furcsa így látni egy életet, csak bitek és bájtok rendezett halmaza, az élet digitális lenyomata. Bejegyzések, digitális fényképek, hozzászólások, feltöltések kavarognak az éterben. Összegyűjtve, sorba rakva igazi képet kaphatunk emberekről, így vállnak előttünk nyitott könyvé ismerőseink, barátiank. Mi pedig lassan minden nap fellapozzuk Őket!

Eltelt egy év...azóta hogy kipattant fejemből az ötlet, a gondolat, a név, az első bejegyzés, s hogy leütöttem az első karaktert a sokak számára ismert oldalon. 365 nap. Mi ez a Föld korához képest? Semmi...Nekem mégis jelent valamit...nem is keveset! Remélem ezzel te is így vagy kedves OLVASÓ! :) Azért most szívesen belelátnék a fejedbe, mit is gondolsz, hová is teszed, azt a közel 150 bejegyzést amit itt összehordtam számodra...Mindenesetre Én örülök, hogy megoszthattam VELED néhány elfajzott gondolatom, elburjánzott poénom, megbokrosodott véleményem. Remélem a közeljövőben is VELEM tartasz...Köszönöm az egy évet MINDENKINEK! :) A METSZETEK legyen VELETEK! :)

 

Egy nyolcvanas, de még a kilencvenes évek tinédzser szobáiba lépve mindenkinek feltűnhettek az aktuális, menő rock vagy pop bandák, színészek, híres sportolók, kedvenc csapatok, példaképek plakátjai, fotói. Egy-két helyen a videó kölcsönzőkből elkunyerált filmplakátokat is láthattunk, de akad olyan, aki a serdülőkori nem identitáskialakulását nem rejtve véka alá, antikvár vagy import Playboy lányokat aggatott a szobafalra. Persze ezt csak bizonyos kor felett engedélyezték az ősök. Jellemzően a POPCORN, a BRAVO és az IFJÚSÁGI MAGAZIN-ból kitépett, kivágott, ollóval körbenyírt képecskék díszítették a festett vagy a tapétázott falakat, de sokan a bútorokat sem kímélték. Sok helyen filctollas jelölés egyértelműsítette ki az aki a csapatképben fontos, vagy mit is érzünk a személy iránt. A felragasztásra több lehetőség közül elterjedt volt a celuxozás, de népszerű volt a fokrémmel való felhelyezés is, és a rajzszöges technológiát is sokan kedvelték. Ahogy cseperedett a kisember, és változott az ízlése, kerültek le-és fel az aktuális kedvencek. A plakáthelyek ugyan megmaradtak a következő szobafestésig, (lévén alattuk nem szívta ki a színt a napfény) a celluxok letéptek egy kis darabot a festésből, amit csak egy újabb plakát felhelyezésével lehetett eltüntetni. Volt meló vele bőven, amíg simára varázsolódott a legújabb falragasz. A szülők meg mindig tépték a hajukat. - Már megint minek ez fiam? - A mai fiataloknál ezzel szemben pedáns rend uralkodik a szobában. Pedig a falragasztás nem ment ki a divatból, de ők már másik falra firkálnak, ragasztanak. A közösségi hálók virtuális üzenőfalára minden felfér, nem hagy nyomot ha megunjuk és levesszük, s a filctollat se kell órákig próbálgatni hogy fog-e a falon vagy sem. Ráadásul nem csk az láthatja aki belép a szobába...Már megint gyorsan változik a világ! :)

Itt a nyár, s itt volt az ideje hogy elhasználódott cipőm mellé egy másikra tegyek szert. Mondanom sem kell, kínálatból itt ezekből is túl sok van. Budapest egyik bevásárlóközpontjában például minden harmadik üzlet cipőbolt. Lehet venni márkást, gumitalpút, bőrt, színes fűzőjűt, szintetikust stb. Az eligazodásban hasznos segítőtárs a cipőkre ragasztott címke, amely utat mutat a cipők tengerében, s minden változathoz egyfajta silabuszt nyújt. Lássuk csak milyen véges számú kimenetei lehetnek ezen jelölések alapján egy-egy lábbelinek. A cipőfélék megnevezése szerintem egyértelmű, csizma vagy félcipő megkülönböztetése azért még megy, de a mai divatok álláspontja szerint azért jó ha feltüntetik. /Azért hiányolom a saru kifejezést...:)/ Érdekes hogy a megnevezések közé önálló kategóriát találunk a viselő nemére. Ez esetben a lábbeli lehet férfi papucs, de egyszerűen férfi is. Ez mondjuk papucs esetében érthető! :) A lábbeli rendeltetésénél használt x-ek megkérdőjelezhetetlenül meghatározzák hol is használhatjuk. A lehetőségeket elnézve beltérben nincs olyan cipő ami használatos, vagyis a "CIPŐT LE JÖJJÖN BE!" táblát ki lehet mindenhová tenni! :) A vízállóság kérdése három lehetőséget kapott. Nem tudom a mérsékelten vízálló mit jelenthet? Kisebb (mondjuk max. 3 cm mély) pocsolyába lépve még vízálló, nagyobba már nem, vagy esetleg az egyik csak a pocsolyába lépés utáni 5. percben engedi át a vizet, míg a többi azonnal? Ez még rejtély marad. Anyagösszetétel tekintetében a felsőrész, a bélés és a talp jellemzően eltérő cipőegységet képez, ezért anyaghasználata mindhárom esetben más-más lehet. Bőr, bevonatos bőr, textil, és az egyéb. (amely a legtöbb esetben valami műanyagféle ugyebár) Nekem bejön ez az anyagjelölés, annak ellenére hogy a vásárolt vászoncipőm, amely textíl mégis szintetikus jelölést kapott. Így a kitöltés pontossága még kívánni valót hagy maga után, persze nem irigylem azokat a tollal jelölőket, akik a 7452. párnál már a nevüket (és a nemüket) sem tudják. Utolsó és egyben legérdekesebb a származási hely kérdése. Kína élen jár, nem véletlen került a felsorolás elejére. Nagy cipőhatalmak még: Vietnám, Indonézia, Törökország, Thaiföld és Brazília. Nem is tudom miért került rá az EU. Lehet még a Lacoste cipőt ott gyártják, bár kétlem. A többi lehetőségre megint ott van az egyéb...Szóval kategóriák a cipőn innen és túl. Azért a férfi kínai tornacipők nem hiszem, hogy megkaphatják a sport jelzőt, de még az utcait se biztos. A legújabb fejlesztések szerint a felsőrész biztos hogy szintetikus lesz, a bélés is nagy valószínűséggel valamilyen műanyagszármazék, a talpról viszont még nincs pontos információ, az majd elválik!. :)

Első találkozásom a pöttyössel nem volt túl bizalomgerjesztő. Vizuálisan. A névadó csomagolás lerángatása után ugyanis, mindenhol megjelent a csokoládébevonata. Átrajzolta a szájam, megbélyegezte a pólóm. Nem bírta a hazautat. Nem laktunk túl közel az ABC-hez, ráadásul nem a déli nagy melegben kellett volna hazaszállítani. Mindenesetre az íze kárpótolt mindenért. Másnap már csak ezt fogadtam el meglepetésként. (na jó azért a Kismackó, és a Balaton szeletet is megettem nagy duzzogva) Túró Rudinak hívják mind a mai napig, de nem a Túró család legkisebbik sarja. A Rúdi névnek semmi köze a Rudolfhoz, pusztán csak a termék alakjára utaló becéző forma, mint ahogy a túró is csak a töltelék mibenlétét próbálja egyértelműsíteni. A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint a Túró Rudi túróból (tehén), esetleg vajból vagy cukorból, tejszínből, ízesítőanyagok hozzáadásával, csokoládé- vagy kakaómassza bevonattal készített, közel hengeres alakú desszert jellegű sajtkészítmény. 1968-at írunk amikor az első henger legördül a gyártósorról, mégpedig a Budapesti Tejipari Vállalat üzemében, de előtte amolyan kísérleti módon már több tejipari vállalat (Szabolcstej, Zalkatej) gyártotta a Szovjet mintára épülő ( ám teljes egészében magyar receptúra alapján készülő tej-vaj-zsír töltelékes, csokoládéval bevont desszertet. Hamisítatlan savanykás-kesernyés ízét korábban a félig savanyodott túró adta. A csomagolást két iparművész hallgató alkotta, a nevet meg Klein Sándor pszichológus. Megjegyzendő a név sokáig nem aratott nagy tetszést, erős pornográf kisugárzása miatt nem kedvelte a rendszer, de szerencsére maradhatott.

Az eredeti csomagolás (Túró Rudi)

A Rudi azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Mindenki ismeri, mindenki fogyasztja. Megjelentek azóta töltött, ízesített rudik, más bevonóval is készítik már ezen desszertet, fellelhetők receptek, amelyekkel a rudihoz hasonló desszert készíthető. A mi "Rudink" nemrég szabadalmat is kapott, és elindult hogy meghódítsa a világot!! Már több országban is fellelhető DOTS márkanévvel, de nekünk marad csak a Pöttyös...mert az az igazi...és különben is
ahogy ezt a legújabb PÖTTYÖS reklámfilm is tudatosítja bennünk: RUDI volt, RUDI van és RUDI lesz! :)

Szeretem Elvist. Király volt, tagadhatatlan. De úgyis mondhatnám jó időben volt jó helyen, hozzáteszem jót is csinált! Ennek ellenére nem fér a fejemben miért lett tegnap Budapest Díszpolgára. Végigment egyszer az Andrássy úton? Volt pesti csaja? Vagy ez csak a "Nyaljunk az amcsiknak" program része? Vagy elfogytak azok az emberek akiknek nagyobb közük van a fővároshoz? Úgy látszik az nem volt elég hogy Elvis-térre sikerült keresztelni egy pesti teret. "(...) érdemes megemlíteni a főváros által indított internetes szavazás legtöbb voksát elnyerő Elvis Presley amerikai énekest is, akinek személye a főváros szerint az „56-os forradalom érdekében tett megnyilvánulásának hatványozott érvényesülése” miatt jelentős. Elvis Presley egy showműsorban felkérte a nézőket, hogy adakozzanak a magyar forradalmároknak. E gesztus miatt a Margit híd budai hídfőjének eddig névtelen parkja viseli majd a nevét­." Írja a HVG. Deja Vu-m van. Pár éve a Chuck Norris őrületkor a Megyeri-hídat is majdnem a "magányos farkasról" nevezték el. Akkor is egy internetes szavazás volt a kiindulópont. Megtisztelő az, ahogyan Elvis a magyarok mellett állt ki, de úgy vélem ez azért elég kicsiny dolog, hogy posztumusz díszpolgár legyen, s ahhoz is csekély, hogy egy tér viselje a nevét. Persze ezzel nekünk megint sikerült egy picit elfelejteni azt hogy kik is vagyunk, (magyarok közép Európa szívében) megint sikerült eggyel messzebb kerülni a nemzeti hitvallásunktól, s kiárulni magunkat másoknak. Merthogy ezt csináljuk már jó pár éve. Ami miénk, mi hoztuk, mi találtuk ki, azt elfelejtjük, a messziről jött embert (pláne ha külföldi) meg felmagasztaljuk, neki mindent elhiszünk, neki mindent odaadunk. Ha így haladunk, 2100-ban a négyes villamos a következő útvonalon fog járni, feltéve ha lesz még akkor villamos...vagy Budapest?

Nem lehet megunni! -sulykolta belénk a 80-as évek televíziós reklámhadjárata - A tej élet, erő, egészség! - hallottuk mindenhonnan. - Csupa erő, csupa izom, minden reggel tejet iszom! - mondogattunk egymásnak úton-útfélen. Bevallom én mégsem szerettem a tejet. Egyedül csak a meleg, vaníliás cukorral ízesített változatát tudtam meginni, no meg persze a kakaót. Azt minden mennyiségben. A helyzet azóta sokat változott. Képes vagyok meginni napi egy liter nyers tejet, bármilyen formában. Erősebb nem lettem tőle, de azt tudom, jó kálcium, B és D-vitamin valamint fehérjeforrás, mintegy 7000 év óta. Az állati eredetű tejet ugyanis emberi fogyasztásra i.e. 5000 körül használtak először. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, jöttek az ellenérvek a tejjel kapcsolatosan. Hallottam olyanról, hogy a cukorbetegség elsődleges kialakítója, a túlzott tejfogyasztás rák egyes fajtáinak kialakulását is elősegíti, és bizonyos légúti betegségek kialakulásáért is nagyban felelős. (bővebben itt és itt) Belegondolva abba, hogy a tejet csak a gyermek táplálására alakította ki az evolúció, s az ember az egyedüli aki más állat tejét fogyasztja ( felnőttként is) egyik-másik indoklást még el is tudom fogadni. De ilyen alapon más állatok húsának fogyasztása is merőben káros, nemde? Úgy vélem ez mennyiségi kérdés. A túlzott mennyiségű fogyasztás az, amely az ember táplálkozását egysíkúvá tereli, igaz ez a tejbevitelre is. Ez lehet a főbb gond, és nem a tej összetétele. Egy 70 kilogrammos férfi esetében két deci tej a napi ajánlott mennyiségnek kalciumból a 30 százalékát, B12-vitaminból a 30 százalékát, B2-vitaminból a 23 százalékát, fehérjéből a 12 százalékát és vasból a 3 százalékát fedezi. Persze ez ne az agyontartósítószerezett tejből legyen! Napi egy pohár untig elég , s még nem is beszéltem a rengeteg féle tejtermékről. Mert hogy van dögivel: túró, vaj, sajt, joghurt, kefír.... stb. stb. Ki ne szeretne ebből egyet-mást? Ma van a tej világnapja, fürödjünk hát tejben-vajban-sajtban, mert nem lehet megunni! :)

 

Tudja ezt Áron bátyánk is, akinek napi száz litert tejelő Riska tehene van. Csodájára jár az ország-világ, kimegy a bácsihoz egy riporter is, érdeklődik a "csodatehén" felől:
- Áron bátyám, hogy lehetséges, hogy a Maga tehene ennyi sok tejet ad?
- Áááá, semmiség az egész, minden a kedvességen múlik.
- ??
- Minden reggel kimegyek az istálóba és megkérdem a Riskát, hogy " Mi lesz ma vacsorára? Tej vagy marhasült? "
.