gondolatok mindenről

Egy albumba rendezve

2011/08/01. - írta: Garas Attila

Hol élünk? Otthon? Munkahelyen? Utcán? Mindenhol a térben, ki -ki időbeosztása szerint megfordul itt-ott. Ám nemrég óta (köszönhetően a számítástechnika fejlődésének és a világháló kialakulásának) alakult egy virtuális tér, ahol nap mint nap megfordul több millió ember, ki-ki időbeosztása szerint. A közösségi oldalak nyújtotta terek megfoghatatlanok ugyan, mégis temérdek időt tölthetünk el rajta. Pillanat alatt tudunk meg információt barátainkról, kedvencünkről, mint ahogy rólunk is sokmindent megtudhatnak ha akarjuk. Hírek terjengenek, új kapcsolatok szövődnek, rajongói oldalak között keresgélünk, és még sorolhatnám. A valós élettel párhuzamosan, de inkább kiegészítve alakul-formálódik virtuális életterünk. Élvezzük előnyeit, szenvedjük hátrányait. Észrevétlenül is ontjuk az információkat ki többet ki kevesebbet. Egy párhuzamos idősík ez aminek vannak nyomai. S ha már megvannak ezek a nyomok, végigkísérik életünket. Furcsa így látni egy életet, csak bitek és bájtok rendezett halmaza, az élet digitális lenyomata. Bejegyzések, digitális fényképek, hozzászólások, feltöltések kavarognak az éterben. Összegyűjtve, sorba rakva igazi képet kaphatunk emberekről, így vállnak előttünk nyitott könyvé ismerőseink, barátiank. Mi pedig lassan minden nap fellapozzuk Őket!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://metszetek.blog.hu/api/trackback/id/tr106669683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sz. Gabi 2011.08.01. 14:38:53

Ez mind igaz. Élvezzük előnyeit és hátrányait. Mostanában gondolkoztam el a hátrányiról. Mikor már csak szinte itt élem az életem., mert mondjuk beléptem egy közösségbe ahol érdekelnek a beszélgetés témái, hozzászólok. Majd egy idő után ismerettségek alakulnak ki. Aztán azt veszem észre, hogy egyre több közösség virtuális tagja lettem. Beleélem magam az ottani beszélgetésekbe, és észre sem veszem, hogy az um. "valós élet" elszalad mellettem. Mindennapi teendőim kissé háttérbe szorulnak. Alig várom, hogy kinyithassam a laptopomat és benézzek, kivel mi van? Hol tartanak a beszélgetések, milyen új információkkal, fotókkal leptek meg ismerőseim.Aztán belefeledkezem....és az órák csak szaladnak. Jól érzem magam azokkal, kiket megismertem, kikkel sok hasznos vagy éppen haszontalan gondolatot cseréltem. Becsukom egy időre virtuális életem ajtaját, és megdöbbenve lépek be a körülöttem lévő valós életembe. Mi is van? Hányadika ? Mit is nem csináltam meg? Mit kell pótolnom? Á! Majd holnap!Nehéz visszatérni a hétköznapokba, hiszen előtte olyan szép idézeteket olvastam. Olyan jó , klassz fotókat nézegettem!Most hol is vagyok? Megzavar. Azt veszem észre, jobb bent , mint kint. Futok egy kört a friss levegőn, hogy visszataláljak a napi teendőimhez. Majd holnap! De holnap kezdődik újra ugyanez. Nos, erre mondaná egy addiktológus, nos hölgyem, ön az internet rabja lett. Ti hogy vagytok ezzel?
süti beállítások módosítása