Winnethou, Csingacsguk, Hosszú Toll, Szürke Bagoly, Ülő Bika...sokaknak egyből eszébe jutnak a ifjúsági irodalom remekei, Karl May-tól, Cooperig. Én is faltam őket. Megpróbáltam eltanulni a nyomolvasást, a hangtalan járást a mokaszinokban, utánoztam az indián sátrakat, s majdnem minden alsós farsangon indián akartam lenni. Az "indiánság" szeretete mind a mai napig tart, sokat olvasok róluk, órákig képes vagyok hallgatni őket a Blahán, s még a mai napig olvasok indián regényeket. A belülről áradó nyugalom, a bölcsesség, a természetbe vetett hit, mindig lenyűgözött. S ha farsangon nem is, a lelkem mélyén egy picit indián is vagyok! Újabban Tőlük is olvasok ezt azt. S felfedezem a sorok között a lényeget. Szűkszavűak és lényegretörőek. Nincs kertelés, nincs sallang, kész tényeg, röviden, velősen. Nézzük egy példát, hogyan gondolkodnak a szerelemről:
“Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával! Nem érdekel, hogy hány éves vagy, azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy bolondnak néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal, azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életedben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, hogy tudsz-e önmagadból kivetkőzve táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e, azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mindennek ellenére meg tudsz-e állni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy “Igen”! Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel, azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogyan jutottál ide, azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál, azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.”Oriah Hegyi Álmodó öreg indián versfordítása
Sokunknak ismerősek a szavak, a mondatok, körbefutott már egy párszor-párhelyen. Lassan már túl közhelyes, de próbálj meg a sorok között is olvasni, meglátod kicsit más értelmet nyer, s talán előtör belőled is az indián. Mert valahol a jelen és a jövő számít nem igaz?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.