Fel a falra

Egy nyolcvanas, de még a kilencvenes évek tinédzser szobáiba lépve mindenkinek feltűnhettek az aktuális, menő rock vagy pop bandák, színészek, híres sportolók, kedvenc csapatok, példaképek plakátjai, fotói. Egy-két helyen a videó kölcsönzőkből elkunyerált filmplakátokat is láthattunk, de akad olyan, aki a serdülőkori nem identitáskialakulását nem rejtve véka alá, antikvár vagy import Playboy lányokat aggatott a szobafalra. Persze ezt csak bizonyos kor felett engedélyezték az ősök. Jellemzően a POPCORN, a BRAVO és az IFJÚSÁGI MAGAZIN-ból kitépett, kivágott, ollóval körbenyírt képecskék díszítették a festett vagy a tapétázott falakat, de sokan a bútorokat sem kímélték. Sok helyen filctollas jelölés egyértelműsítette ki az aki a csapatképben fontos, vagy mit is érzünk a személy iránt. A felragasztásra több lehetőség közül elterjedt volt a celuxozás, de népszerű volt a fokrémmel való felhelyezés is, és a rajzszöges technológiát is sokan kedvelték. Ahogy cseperedett a kisember, és változott az ízlése, kerültek le-és fel az aktuális kedvencek. A plakáthelyek ugyan megmaradtak a következő szobafestésig, (lévén alattuk nem szívta ki a színt a napfény) a celluxok letéptek egy kis darabot a festésből, amit csak egy újabb plakát felhelyezésével lehetett eltüntetni. Volt meló vele bőven, amíg simára varázsolódott a legújabb falragasz. A szülők meg mindig tépték a hajukat. - Már megint minek ez fiam? - A mai fiataloknál ezzel szemben pedáns rend uralkodik a szobában. Pedig a falragasztás nem ment ki a divatból, de ők már másik falra firkálnak, ragasztanak. A közösségi hálók virtuális üzenőfalára minden felfér, nem hagy nyomot ha megunjuk és levesszük, s a filctollat se kell órákig próbálgatni hogy fog-e a falon vagy sem. Ráadásul nem csk az láthatja aki belép a szobába...Már megint gyorsan változik a világ! :)