Mai világunk igencsak rohanós. Rohanunk tejért a boltba, vagy egy színházi előadásra, s rohanunk munka után haza is. Futunk a busz után ugyanúgy, mint a pénzünk után. Sietünk a moziba, vagy egy találkozóra, hajtunk reggeltől estig egy percnyi megállás nélkül, nyomjuk a pedált ész nélkül. Megpróbáljuk lehagyni az időt, kevés sikerrel, mert semmiről nem akarunk lemaradni! "Rövid" életünkbe próbálunk "mindent" (de legalábbis, sokmindet) belezsúfolni, mindenhol ott lenni, kipróbálni, átélni. A körülöttünk lévő világ pedig úgy mosódik el mellettünk mint a sebesen futó vonatablakból a táj. Csak a végpontokban veszünk észre dolgokat, de azokat is hamar felváltja egy új, egy másik. Élmények között kavargunk, elveszünk bennük, lassan már időben sem tudjuk őket összerakni, melyik volt előbb, melyik mikor volt, s melyik miért is volt. Lebegünk közöttük, a Föld már messze lábunk alatt, rohanunk az újabb élmény felé... Pedig ha megállnánk egy-egy percre, két pont között, s lehúznánk az ablakot az elmosódásból kiélesedő táj előtt, el tudnánk helyezni dolgainkat, s vele magunkat. Tudnánk értékelni mikor-mi-mivel-miért...Választ ugyan minden kérdésre így sem kapnánk, de talán élményeink maradandóbban lennének! Minden nap álljunk meg egy pillanatra, s nézzünk szét körülöttünk, azt hiszem megéri! :)
For just a moment (instrumentalis betétdal a St. Elmo tüze című filmből)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.