Thomas Huxley mondta egyszer: "Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyerekkor szellemét!" Továbbmegyek, ez nem csak az alkotó élet titka, hanem az egész életé... Sosem nőhet fel az ember teljesen. Meg kell őrizni egy piciny ártatlanságot, egy piciny naivitást, egy piciny játékosságot a felnőtt korra. Jó még néha hinni a mesékben, kiállni az esőre, belelépni minden pocsolyába, bámulni a csillagokat, megfogdosni mindent mi kezünk ügyébe kerül, belemerülni a rajzfilmek világába. Ha így van, még él bennünk valami gyermeki lélek! Ma van a gyereknap, bár szívesebben átnevezném a gyermeki léleknapra, hiszen mindenki öröme ez a nap. Ők, ma egy picit többet kapnak fagyiból, vidám parkból, ajándékból, mi pedig mosolyból, örömből, élményből. Gyerekkori emlékek kavarognak a fejekben, fogynak a nyalókák, s a vattacukros illatú levegőben a gyermekek önfeledt kacaja száll. Mindenki boldog. Mert sosem szabad elfelejtenünk a bennünk lévő gyermeket. Ő az, aki megakadályozza, hogy megbolonduljunk modern világunkban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.