A kérdőívet ideadták. A lapot teleírva beadtam, az adataim így kiadtam, sőt iratmásolataimat is odaadtam. Ezt-azt, még a postán feladtam, így végül mindent leadtam. Anyagom gondolom összeadják, s ha hibás valami, majd visszaadják. Ha sikerül, akkor megadom, de ha nem, valamit muszáj lesz eladnom. A remény viszont fel nem adom, én a pénzed visszaadom!

U.i. Erre is csak a magyar nyelv képes. Érdemes eljátszani más igékkel és igekötőkkel! Például a ba...ni (jelentése: közösülni) igének is igen sok igekötős változata is más-mást jelent... Ugye? :D

Ennyi igazság, és mindez másfél percben, igazán megható! A televízióban sajnos nem láttam, talán mert a "válságban" a kólagyártók sem hirdetnek unásig. A reklámhoz nincs mit hozzáfűznöm, a mozgókép magáért beszél! Ugye? Így el is készült az egyik legrövidebb bejegyzés(em) :D

Na azért talán mégsem! :)
Metszet: Vajon amikor mi születtünk, milyen levél íródott? Nem tévedek ha azt mondom: ugyanezt a levelet kapta meg mindenki, s feltételezem el is olvasta. Ha mégsem találja sehol tisztelt olvasó, eme kólásüvegbe zárt palackpostát most én nyújtom át Önnek. A nehéz időkben egy ekkora üvegnyi boldogság is nagy kincs! Azt hiszem pontosan 2 deciliter...

Szervusz Aitana! A nevem Josep Mascaró. 102 éves vagyok. Szerencsés fickónak érzem magam, mert megszülettem, ahogy Te is meg fogsz hamarosan; mert átölelhettem a feleségemet; mert ismerhettem a barátaimat és el is búcsúzhattam tőlük; és szerencsésnek, mert még mindig itt lehetek. Miért jövök el ma hozzád? Mert mindenki azt mondja majd, hogy rosszabbkor nem is születhettél volna. Válság van. De hidd el, ettől csak erősebb leszel. Megéltem én már ennél nehezebb időket is, de a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember. Ne vesztegesd az idődet értelmetlen dolgokra, inkább keresd meg azt, ami igazán boldoggá tesz. Mert az idő rohan. Én már 102 évet megéltem, és remélem adatik még pár. Az élettel az a baj, hogy néha túl rövidnek tűnik. Használd ki minden percét, mert azért jöttél erre a világra, hogy boldog légy.

Nemrég olvastam valahol, s bennem maradt, most meg kikívánkozik:
"Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét. " ( Idézet: James Pattersontól...)

Milyen igaz is. Kár hogy nem az artistaképzőben végeztem, sokkal könnyebb volna most minden...Persze ha gumiból volna mind... De nem. Hiszen akkor mire vigyáznánk életünkben? S innentől már nem is játék igaz? Legalább azt a négyet becsüljük meg...Jobb lesz nem zsonglőrködni az életünkben! :D

Jó dolog várni, átjárja valami bizsergés, valami misztikum. Egyfajta készülődés ez a pillanatra. Felkészülés egy újabb élményre. Visszagondolva pedig azokat a dolgokat sokkal jobban értékeli az ember, amire képes, és tud is várni...Sokszor megélem ezt, élvezem is. Ez a várakozás kellemes oldala. A várakozás azonban kellemetlen aspektusból is megközelíthető. S mindezen dolgok, hogy kellemes "ízt" kölcsönöznek, vagy éppen a keserűségtől lesznek tele, csakis mindig visszamenőleg dőlhet el...Az eredménye függvényében, bekövetkezett-e mire vártunk vagy nem... Menny és pokol, fekete és fehér, színes vagy színtelen, amit csak az idő választ el. Sőt van még egy rossz hírem is. A jelenben élünk, azt meg jól tudjuk hogy a Földön csak a halál meg az adó biztos (na jó még a múlt is) így a jövő bizonytalan. Minden várakozás alatt adódik tehát egy kérdés, várjunk-e, vagy pontosabban meddig várjunk? Nem tudhatjuk...csak bízhatunk! Mert bízni kell, türelemmel...

Van aki bélyeget gyűjt, más a különböző söralátéteket pakolgatja a polcára. Hallottam már rendőrsapka gyűjtőről is, de olyan is akad aki a nyakkendők bűvöletében él. Van aki, a ritkaságszámba menő festményeinek keres helyet a falon, vagy olyan, aki épp most szereli össze szekrényét, amibe majd egy helyen tudhatja nagyra dagadt éremgyűjteményét. Tárgyak, szenvedélyekkel. Mély gödrök, amiket idővel egyre mélyebbre ás a gyűjtő. Elmerül a rengetegben. Régen én is gyűjtöttem. Rágópapírt, meg sörös és üdítős dobozokat. Ezek voltak ugyanis könnyen elérhetők. Emlékszem, a házunktól nem messze volt egy kamionparkoló, ahol rendre dobálódtak ki az ismeretlen "nyugati" dobozok. Így került aztán a szekrény tetejére a Fantás-doboz, mellé egy Pepsi Cola, vagy egy Zipfer sörös doboz. Jól fogták a port, ámde mindenki megcsodálta aki arra járt. A rágópapíroknál (Donald és Turbo) néha csak azért vettem egy-egy doboznyit, hogy mind kibonthassam egyszerre. Nagy fogás, egy-egy ilyen akcióval megduplázható volt aktuális gyűjteményünk. A súlyos malacperselyek kizsebelésével járó beruházás viszont elég gyakran vált kidobott pénzé, főleg amikor sok azonosat találtunk bennük. Még szerencse, hogy el tudtuk cserélni egymás közt. Még ma is gyűjtök, de már nem tárgyakat. Élményeket. S képzeljétek, nincs egyforma. Nem is lesz. S nem kell nekik semmi tárolódoboz, sem nagyszekrény, sem hatalmas üres falakkal rendelkező lakás, bárhol elvannak, egészen piciny helyen. Bár a port ezek is fogják, de senkivel sem cserénék, s bőven elég ha én csodálhatom őket! :D

Zajlik a Darts világbajnokság messze a "ködös Albionban" (az egyik sportág szervezeténél (nevezetesen BDO), a profiknál (PDC) már vége is) s elgondolkodtam, sport ez valójában, vagy ez is azok a közé a játékok tartozik, amit már szinte mindenki játszott, valahol, valamikor egy-egy jópofa sör (vagy bor) mellett...Hangulatfokozó, társadalmi összejövetelek torkollanak a biliárd asztal köré verődésben, vagy esetleg a műanyag nyilacskák táblába dobálásában, amik általában zenés, alkoholellátó vállalatokban zajlanak. Kocsmasportok. Legalábbis a mi szintünkön. Vagyis, enyhe, (vagy nem enyhe) alkoholos befolyásolás alatt űzhető, szórakoztató játékok, amelyek fokozzák a közösségi élményt, és oldják az esetleges gátlásokat. Igaz ebben az alkoholnak is komoly része van. Ahogy elnéztem a közvetítést, ott pont az ellentéte zajlik. Nagyfokú koncentráció, józan ész uralja a tábla környékét. Nyoma sincs felszabadult, öröm (és sör) -ittas arcoknak, csak a feszült, rezzenéstelen ábrázatok közlő kameraképek közül váltogathatunk. Talán itt húzható meg a játék és a sport határa...Az egyik puszta szórakozás, a másik versenyzés, ahol a cél az eredményesség. Most persze a közszájon forgó "ennek nincs sportértéke" című véleménynyilvánítás mindenki fejében megfordul. Valóban, Ők nem égetnek el több ezer kalóriát, maximum a bicepszükben lesz (lehet) izomláz, s a sok állástól megfájdul(hat) a talpuk, így ilyen értelemben jogos a felvetés, de sokszor a szellemi fáradságuk egy aktívabb sportot végző emberéhez képest akár a triplája is lehet. A pontosság, a precizitás, a monotonitás gyorsan leszívja az agyat, persze jól tudják azt is hogyan regenerálják később elméjüket. Kell ilyen is, szellemi agyleszívás és az utáni regeneráció...Jó lesz tőlük is tanulni valamit! Addig meg marad az izgalom, vajon képes lesz-e megdobni ami kell, meg tudja-e fordítani akkor ha már az ellenfélnek csak kicsi kell a győzelemhez, s fogja-e bírni idegekkel, tudja-e tartani eddigi formáját? Millió kérdés, amire a végén, mindig választ kapunk. Aztán mi szépen hazamegyünk és lefekszünk, Ők meg meglátogatják a kocsmákat, ahol egy másfajta sport veszi kezdetét...Váljék az is egészségükre! :D

A parkban egy fiatal pár sétál kézen fogva. Tíz óra tájt lehet, délelőtt, mégis olyan volt mintha éjszaka lenne. Talpuk alatt ropog a tavalyról megmaradt hó. Még karácsonykor esett, de a nagy hidegek miatt nem tudott elolvadni, itt ott még most is fagyos. Hideg van most is, bizonyítja ezt látszó leheletük. A januárok egyébként is mindig hidegek errefelé.
- Te tudod mi az részleges napfogyatkozás? - kérdezi a fiú.
- Valami rémlik, még a középiskolás földrajzóráról, de pontosan nem tudom. Valami kapcsolat a Nap és Hold között ugye?
- Gyere, megmutatom. Állj ide, Te leszel a Hold, Én meg majd a Nap.
A lány megállt pontosan ott ahol a fiú mutatta. A fiú pedig odalépett a lány mellé és két karját felemelve, egyre közelebb húzódott hozzá, miközben kezei lassan átölelték.
- Ez lenne az? - kérdezte a lány.
- A részleges napfogyatkozás az amikor a Nap megöleli a Holdat. - súgta.
- Tetszik, szeretnék sokszor Hold lenni - válaszolta a lány.
Pár percig még így álltak, ölelkezve. Aztán lassan kibontották egymást karjaikból és folytatják hideg útjukat.
A Nap fénye pedig újra megcsillant a havon.

Új év, új remények, új fogadalmak. Elgondolkodtam, szilveszter éjjelén hány fogadalom léphetett életbe: biztos rengeteg. Arra is kíváncsi lennék, mennyi fog ebből megvalósulni? Remélem minél több...Nem titkoltan, én is írtam egy magamfajta kívánságlistát, tizenhat pontba "kapartam össze" mit is szeretnék, ebben az évben. Ahogy utólag átnéztem több mint a fele csak azon múlik, hogy meg tudom-e jómagam valósítani! Lesz-e erőm, időm, energiám, motivációm, kitartásom, szorgalmam, egészségem a céljaim eléréséhez! Én igyekszem, s remélem a jó szerencse, és a csillagzat állása is velem lesz amikor kell...Mintegy 363 nap múlva kiderül minden...addig meg csak elleszünk valahogy! :D

Ezúton kívánok Mindenkinek beteljesült listákat a jövő év januárjára, hogy ne legyen gond az elszámolással...
BUÉK!

.

Most még rohangálós, kapkodós, tömegben közlekedős, türelmetlen, zsúfolt, de ahogy közelít, úgy ülnek el a gondok és költözik a szívekbe melegség. Két nap és Karácsony. Pár napra nyugalom, szeretet, gyertyagyújtás vesz bennünket körül, aztán majd magunk mögött hagyva az egészet újra beszállunk a mókuskerékbe. De ha úgy teszünk, ahogy Charles Dickens tette: "Elraktározom a karácsonyt a szívemben, és megőrzöm egész évben!" akkor talán átmenthetők az érzések...Mert át kell menteni a mindennapokra. Persze, minden évben elmondjuk, mégiscsak elvétve teljesítjük. Pedig egyszerű. Na jó kell hozzá egy csipetnyi tolerancia, egy nagykanál jókedv, egy deci szeretet, egy jó nagy adag szív, néhány gramm boldogság, egy kiskanálnyi nyugalom, pár csepp kitartás, s egy marék tisztelet, majd mindezt keverjük össze az őszinteséggel...A hozzávalókat már mindenki megvette tudtommal...

Kívánok hát ....... KARÁCSONYT! Nem kellemest, nem boldogat, nem békéset, nem áldottat...mindenkinek olyat, amilyet szeretne! :D
.

Új felvételi iroda nyílt a Bécsi úton, kérjük húzzon sorszámot, szólítani fogjuk...

U.i. De ki hozza vissza a biciklit?
.