Jó dolog várni, átjárja valami bizsergés, valami misztikum. Egyfajta készülődés ez a pillanatra. Felkészülés egy újabb élményre. Visszagondolva pedig azokat a dolgokat sokkal jobban értékeli az ember, amire képes, és tud is várni...Sokszor megélem ezt, élvezem is. Ez a várakozás kellemes oldala. A várakozás azonban kellemetlen aspektusból is megközelíthető. S mindezen dolgok, hogy kellemes "ízt" kölcsönöznek, vagy éppen a keserűségtől lesznek tele, csakis mindig visszamenőleg dőlhet el...Az eredménye függvényében, bekövetkezett-e mire vártunk vagy nem... Menny és pokol, fekete és fehér, színes vagy színtelen, amit csak az idő választ el. Sőt van még egy rossz hírem is. A jelenben élünk, azt meg jól tudjuk hogy a Földön csak a halál meg az adó biztos (na jó még a múlt is) így a jövő bizonytalan. Minden várakozás alatt adódik tehát egy kérdés, várjunk-e, vagy pontosabban meddig várjunk? Nem tudhatjuk...csak bízhatunk! Mert bízni kell, türelemmel...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.