Poros székek, szakadt rekamiék, megunt játékok, lecserélt ajtólapok, feleslegessé vált polcok szanaszét az utcán. Megteltek az utcasarkok lommal. Az útszélén elhagyott, kiült forgószékek, festékes vödrök egy kupacba, társasjátékfigurák szanaszét. Itt egy régi orosz tv, ott egy rozsdás kávéfőző. Egymáson a törött konyhakredenc, és a függönykarnis. Csendéletté állnak össze a letört fogasok, a kitört fogú fésűk, a félkezű babákkal. A heverők rugói áttörve a kárpitot megmutatják csavaros alakjukat. Távolabb egy kitört kerekű babakocsi áll, előtte félig a földbe nyomva egy elhasznált mobiltelefon. Egy néni épp dohányzóasztalát hozza kifelé, míg egy bácsi teli dobozzal a hóna alatt lép ki a kapun. Lomtalanítás van a kerületben. Sokaknak nyűg, másoknak kincsesbánya. Egy megrakott teherautón étkezőasztal garnitúra, heverő, koloniál bútorok egymásra halmozva. Nem hozza, viszi. Összegyűjtött mindent, ami még számára érték, másnak már kacat. Az értékesebb rakások mellett megjelentek az "illegális" lomfoglalók. Ők vigyáznak, amíg társuk szállítóeszközt hoz. Mentik ami menthető. Vigyáznak, hogy övék legyen, amit megláttak. A lomtalanítás jó dolog. Ki lehet (és ki is) söpörni a régi dolgokat. Sajnos ez a fogyasztó társadalom velejárója, kicsit hamarabb használódik el minden, s hamarabb kerül az utcára. Szorgosan el kell raktunk őket emlékezetünkben, aztán ki vele, mert csak a helyet foglalja. A helyet az újtól. Ragaszkodásnak itt nincs helye. A tavasz a megújulás évszaka, a lomtalanítások ideje. Ami a lelki kacatokra is vonatkozik...

Fotó: Szombat Éva

Hatalmas sárga táblát találtam utamban, amikor a zuglói vasútállomásra siettem. Már messziről láttam az újságost, nem gondoltam volna hogy ezt egy bazi nagy táblával még nyomatékosítani kellene. Azt sem nem értettem mit takar az, hogy: "Egyedi igényeket is teljesítünk"? Ha én kérek egy Nemzeti Sportot, meg egy HVG-t az elég egyedi igény, nem biztos hogy más is ebben a párosításban veszi újságját. Ezt minden újságos teljesítheti akinek van épp kéznél. Erre gondolt? De lehet már az újságokat is csomagban adják? Egy Story mellé egy Blikk jár... s csak így lehet kapni, de ő kérésre szétbontja. Micsoda nemes gesztus! De lehet a pult alól egy teljes szerkesztőséget árul...S ha megveszem, azt írnak amit én akarok! Ennél egyedibbet el sem tudok képzelni. Vagy csak olyan számokat ad, amibe csak azok a cikkek vannak amik engem érdekelnek? Azt meg hogy? Vesz egy ollót és kivágja a nem odaillő részeket? Hát ha ez az egyedi igényem....de egyszerűbben mellékelhetné akkor már az ollót is. Remélem azt ingyen odaadja...

NŐDAL

Kacsinthat egy magazinról csábosan
Mosolyát szórhatja szét bájosan
Hangja selymes, alt vagy szoprán
Szeme olykor tüzet szór ám.
Remélem rájöttél kiről is regélek?
Mostan a szerelem szebbik feléről beszélek!

Gyújthatnak ők fényt a sötétben, de ha nem
porrá égetnek mindent a környéken.
Jól tudjuk mi férfiak,
a másik nem olykor vad!
Kalózok ők a vágyak tengerén
Portyáznak a férfi szívek mezején.
Feldúlnak mindent, úgy kutatnak
Minden követ megmozgatnak
Ha rád találnak, felzaklatnak.
Nem menekülsz, felfalnak.
S ha megadod magad jól vigyázz
Csak annak tedd, akit te is vársz.
Ettől megszelidül nyomban
De el is futhat gyorsan.
Ha ott marad Neked kedvedre
Ő leszen majd családod pillére.
Törékeny virág lesz belőle
S csak neked nyílik majd örökre!

Megszokások. Hosszú-hosszú idők alatt mellénk költöznek, sokszor kitörölhetetlenül itt ragadnak. Rögződnek bennünk, automatikussá válnak, anélkül hogy észrevennék őket. Részt kérnek belőlünk, egy darabot életünkből, teret igényelnek. Ha kellő idő telik el, akkor már-már fojtogatóan ránk telepednek, mi pedig elviseljük ezt a különös szimbiózist. Elviseljük, mert nem tudjuk mivel is állunk szemben. Figyeljük csak meg magunkon /magunkat! Minden nap ugyanazt a lábunk tesszük ki az ágyból, ugyanakkor kelünk, ugyanazt az utat tesszük meg a munkahelyünkre, ugyanott várjuk a buszunk, s minden reggel ugyanazzal a monotóniával isszuk meg reggeli kávénkat. Megszoktuk, s így van jó. Nem is gondolnánk mennyi mindent csinálunk ugyanúgy, ugyanakkor... Ám ha jő egy szellőnyi változás, ami fújhat bárhonnan, akkor döbbenünk rájuk, itt vannak ŐK, a megszokások. Rabul ejtenek, monotóniát adnak, színtelenítenek. Ne várjuk hát meg a szellőket, csináljunk mi magunk vihart. Keljünk hamarabb, menjünk az utca túloldalán, keressünk alternatív útvonalat a munkahelyre, igyuk minden nap máshogy a kávénkat! Változtassunk kicsit, picit, apró dolgokat életünkben. Elsőre biztos nem lesz kényelmes, viszont így elég sokminden kiszínezhető! Mert életünk nem lehet sorminta! :D

Szeretek csapatban dolgozni...de csak akkor ha a csapattagok is ugyanaz a célt szeretnék elérni! Sajnos ez nincs mindig így, pedig egységben az erő egy hajóban egy irányba evezve is, akárcsak a gyerekdalban...Emlékeztek? Varjú, róka, szúnyog, bolha, ló, macska, szamár, tehén mind azon ügyködik a part alatt, a malomban, hogy kisüljön a cipó, a mindennapi kenyér. Utópia, egy ideális társadalomról, amit aztán bemutatunk gyerekünknek. Megismeri a kenyérkészítés fázisait, közben rengeteg állattal megismerkedik , s látja mily egyszerű is a csapatjáték. Több legyet ütünk így egy csapásra. Későbbre csak az a feladatunk marad, hogy elmagyarázzuk valóságban miért is nincs így, miért is nincs ilyen. Ilyen, hogy mindenkit egy KÖZÖS cél éltet, és békés egymás mellet élve, mindenki tudja és teszi a saját dolgát. Pedig van, csak egyre kevesebb helyen. De hol is? Ha máshol nem a part alatt a varjak között biztosan megtaláljuk...

Jó lenne magamat kívülről látni,
Mások szemével megcsodálni,
Megtudni ki mit gondol rólam,
Ki az kivel vagyok gondolatban.

Kinek az eszében járok-kelek,
Kinek a szívében énekelek,
Kinek a kezébe teszem kezem,
Kinek a szemében gyújtom tüzem.

Itt vagyok, mondd hát nekem,
Te vagy az, ki álmodsz velem,
Mutasd arcod, mutasd lelked,
Hadd lássam tükörképemet!
.

Beköltözött. Hozta a csomagját és becuccolt. Nem hívta senki, most mégis itt van. Már öt napja élünk közösen. Próbáltam megmagyarázni neki hogy nincs még itt az ideje, meg hogy korai, de Ő hallani sem akart erről. Mondtam,hogy költözzön vissza, majd ha többet leszünk együtt, meg jobban megismerjük egymást akkor majd jöhet, de ő csak annyit mondott: ne játsszak az érzéseivel. Így érzi és punktum, most kellett jönni. Már a második nap kényelembe helyezte magát. Felborított itt mindent. Annyi cucca van, nem is gondoltam volna hogy elfér. Mindent átrendezett. Úgy látom nagyon jól érzi magát. Tegnapelőtt például már annyira, hogy kifőzött aznapra valamit. Sajnos odaégette, így nem lett belőle semmi, de a szándékot díjazom. Olyan mintha egész életünkben együtt éltünk volna, olyan harmonikussá vált pár nap alatt kapcsolatunk. Mintha 20 éve ismerném. Furcsa érzés hogy valaki itt van, az elődje elég rég költözött már el, de kezdem megszokni. Tegnap reggel már nem is zavart, sőt, édes reggeli csókkal ébresztett. Nemcsoda hogy hatalmas mosollyal indultam munkába. Napközben gyakran felzavar, hívogat, sokszor még dolgozni sem hagy. Akárhová megyek Ő tudni akarja, s azt mondja neki tudnia kell, hisz így tud csak rám vigyázni. Remélem később ez azért megváltozik, hiszen tudok én magamra vigyázni. Inkább nekem kellene rá! Esténként elmondja, hogy hová megyünk majd a nyáron, s a jövő héten mit csináljuk, kész programszervező, mindent megtervez előre. S az a rengeteg virág amit velem vetet, lassan nyithatunk egy virágboltot. Néha az idegeimre megy, s a pokolba kívánnám, de mindig megesik rajta a szívem...A szerelem gondolatával élni sosem könnyű dolog!

Valami ilyesmi...Csordogáló, dallamos, hangulatos, mint maga az élet...egyszerűen szép...s megszívlelendő. Nézzétek csak:

Az illusztrációk Monica Sheehan: "Be Happy: A Little Book to Help You Live a Happy Life" (2007) című könyvéből valók. A zene "Cuore di Sabbia" (Sand Heart) amit Pasquale Catalano szerzett, a Szerelem Pasta, tenger" (Mine Vaganti" című rendező: Ferzan Ozpetek) film egyik betétdala.

"Be happy - Show up - Follow your heart - Find a new perspective - Have a sense of wonder... - Find people you love... - Set goals - Help Others - Dance - Pamper yourself... - Face your fears... - Go to a museum - Exercise - Limit television - Get in touch with nature - Lighten up - Get a good night's sleep - Read books - Buy yourself flowers - Don't compare yourself with others - Don't beat yourself up - Be open to new ideas - Don't focus on negative thoughts... ...Focus on creating what you desire - Make time just to have fun - Keep the romance in your life - Make a gratitude list - Love your Mother Earth - Want what you have - Be true to yourself"

Légy boldog - Érvényesülj - Kövesd a szíved - Találj új prespektívát - Hígyj a csodákban - Találd meg a szerelmed - Érd el céljaid (és legyenek is) - Segíts másokon - Táncolj - Kényeztesd magad - Nézz szembe a félelmeiddel - Menj múzeumba - Mozogj - Ne nézz sok televíziót - Találkozz a természettel - Könnyítsd terheidet - Aludj jókat - Olvass könyveket - Vegyél magadnak virágot - Ne hasonlítsd magad másokhoz - Ne üsd ki magad - Légy fogékony az új ötletekre - Ne fókuszálj a negatív dolgokra, helyette a vágyaid elérésére összpontosíts - Szakíts időt a jókedvere - Romantikázz életedben - Készítsd hálalistát - Szeresd a Földanyát - Élvezd amid van - Légy hű (igaz) Önmagadhoz!

S ha mindezt betartod, érdemes lesz végignézned életed filmjét, azon a bizonyos utolsó filmszalagon...
.

Annyit reklámozták hogy belenéztem, pontosabban végignéztem. A csapból is ez folyt, napi 30 tv spot hirdette az új magyar sorozatot. Leültem hát a kanapéra mondván: lássuk a medvét, nem is azt, a Casinót. Megint egy dolog, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Valahogy egy ideje nem megy ez a sorozatosdi nekünk magyaroknak. Korábban a Szomszédok, Kisváros, Angyalbőrben címmel még voltak emlékezetes alakítások, megkreált fejezetek, de az ehhez hasonlók úgy látszik eltűntek a süllyesztőben. Erőltetett karaktereket láttam, átjárta ugyan valami titokzatosság, de sajnos nem akkora, hogy megnézzem a következő részt. Egyébként is hadilábon állok a sorozatokkal...(lásd. Sorozatdömping bejegyzésem 2010.11.08.) Nekem nagyon sok amikor 10 másodpercben 3 reklám köszön vissza...A taxiban szól a NEO RÁDIÓ szlogenje, majd a következő képen megáll a jól feliratozott GREEN TAXI a HUNGÁRIA FÜRDŐ (Hotel Continental) bejárata előtt... Szurdi Úr még most sem tud meglenni ezek nélkül. Már a Família Kft. is erről szólt...Egyszerű reklámsorozat volt, követve az akkori trendeket. Ez sem más. A rövid tömör, olykor fapoénba átcsapó párbeszédek, több szálon futó cselekmények közötti villámgyors ugrálás modern sémát kölcsönöz. Ezt fűszerezi a baráti (és családi) körből válogatott szereplőkkel. (már csak a Spáh gyerekek és Esztergályos Cili hiányzik.. Egyébként még jó is kisülhet belőle, bár ha vetélytársát a múlt ősszel futtatott Diplomatavadászt (korunk szőke szinglije eldöntötte diplomataférjet vadászik, s rendre ki is szemel egyet részenként, amit persze az élet elpuskázik előle, pedig segítenek neki szövetséges barátnői is) nézem, akkor Ő is lekerül majd egy későbbi időpontba... Pár rész múlva ez is kiderül. Majd meséljétek el miről is szól! :D

Mindig megfényesítem az almát mielőtt megeszem. Elég párszor megdörzsölnöm az ingem ujján, s máris csillogóan verődik vissza róla minden fénnyaláb. Gusztusos, harapnivaló. De ha egy éles késsel félbevágom, eltűnik a gömbölyű bája. Már semmi kerek nincs benne, s nem is annyira kívánatos, pedig ugyanaz az alma. Viszont felszínre kerülnek rejtett értékei. Előtűnik az, ami eddig számunkra láthatatlan volt. Akárcsak akkor, amikor egy átláthatatlan kerítésre felmászva bekukucskálunk valahová. Más nézőpont, más látnivaló. Látni a láthatatlant. Sokakat persze ez nem érdekel, mert a világ felszínesedik. Csak a külcsín, (ápol és eltakar) félre belbecs. Igaz ez mindenre, termékekre, politikai nézetekre, társadalmi rétegekre, emberi kapcsolatokra. Pedig a dolgok mélyről jönnek. Minden cselekvés (ami egyúttal a külcsín) mögött ott van mélyen a szándék, a belbecs. Másképp nem is történne meg...s mindez csak akkor válik láthatóvá, akkor nyer értelmet ha átnézünk a kerítésen. Vagy éppen készítünk egy metszetet! Így teszek már én is egy ideje...

.