Beköltözött. Hozta a csomagját és becuccolt. Nem hívta senki, most mégis itt van. Már öt napja élünk közösen. Próbáltam megmagyarázni neki hogy nincs még itt az ideje, meg hogy korai, de Ő hallani sem akart erről. Mondtam,hogy költözzön vissza, majd ha többet leszünk együtt, meg jobban megismerjük egymást akkor majd jöhet, de ő csak annyit mondott: ne játsszak az érzéseivel. Így érzi és punktum, most kellett jönni. Már a második nap kényelembe helyezte magát. Felborított itt mindent. Annyi cucca van, nem is gondoltam volna hogy elfér. Mindent átrendezett. Úgy látom nagyon jól érzi magát. Tegnapelőtt például már annyira, hogy kifőzött aznapra valamit. Sajnos odaégette, így nem lett belőle semmi, de a szándékot díjazom. Olyan mintha egész életünkben együtt éltünk volna, olyan harmonikussá vált pár nap alatt kapcsolatunk. Mintha 20 éve ismerném. Furcsa érzés hogy valaki itt van, az elődje elég rég költözött már el, de kezdem megszokni. Tegnap reggel már nem is zavart, sőt, édes reggeli csókkal ébresztett. Nemcsoda hogy hatalmas mosollyal indultam munkába. Napközben gyakran felzavar, hívogat, sokszor még dolgozni sem hagy. Akárhová megyek Ő tudni akarja, s azt mondja neki tudnia kell, hisz így tud csak rám vigyázni. Remélem később ez azért megváltozik, hiszen tudok én magamra vigyázni. Inkább nekem kellene rá! Esténként elmondja, hogy hová megyünk majd a nyáron, s a jövő héten mit csináljuk, kész programszervező, mindent megtervez előre. S az a rengeteg virág amit velem vetet, lassan nyithatunk egy virágboltot. Néha az idegeimre megy, s a pokolba kívánnám, de mindig megesik rajta a szívem...A szerelem gondolatával élni sosem könnyű dolog!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.