Májusban dünnyögtem azon, hogy hol is van a mi imázsfilmünk, (lásd: itt) és tessék, alig telik el fél év, máris szembesülhetek az ellenkezőjével. A "Hungary - World Of Potentials" című rövid eposz megjelenését követően, kapaszkodj meg: 1400 (!!) promóciós turisztikai film közül a legjobb helyen végzett, Bécsben, a Nemzetközi Turisztikai fesztiválon! No nem is egy pillanat alatt választották ki, majd egy évig zsűriztek.

Aki végignézi a Madarász Isti rendezte filmet, az érzékelheti, legalább olyan kreatív, mint amilyen magyar. Nem is lehetne más, egy potenciális nemzettől? Hisz, ilyenek vagyunk, kreatívak. Most már a reklámfilmek területén is! Újabb vésés a büszkeségeink márványfalára. Ugye neked is tetszett? Nem kicsit gratulálunk! :) Azt már kevesen tudják hogy eredetileg Budapestet népszerűsítő film volt az eredeti, amit egy ingatlancég megbízásából készítettek. Az film felkerült a youtube.com-ra, és a millió feletti letöltések életre hívták a második részt, immár a Külügyminisztérium megbízásából...

A számok bűvöletébe került ez a nap, egyetlen pillanata. 11 óra után 11 perccel és 11 másodperccel minden egyessel íródik. 2000 után vagyunk 11 évvel, hónappal, nappal, órával, perccel, másodperccel. Csak egy pillanatig, mert már megyünk is tovább. Nincs megállás, még akkor sem ha ilyen szép, szimmetrikus, harmonikus, egyenletes és monoton számsor írja is le. Különös, pillanat lenne, vagy boldog? Meglehet valaki számára az, mert felhívja ekkor egy rég nem hallott barátja, vagy ebben a perben jön világra gyermeke, vagy mert épp meghallja kedvenc számát a rádióban. Ez belül dől el azt hiszem. A többieknek marad csak egy szép, szimmetrikus, harmonikus, és monoton számsorral megjelölt pillanat. Nekik majd egy másik számsorral megjelölt lesz a különös!

Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben műve alapján

STÁCIÓ I.

Előttem gödör
beleesem, kimászni
most nagyon nehéz

STÁCIÓ II.

Előttem a gödör
másodszor beleesem
kijönni hosszas

STÁCIÓ III.

Ismert a gödör
mégis beleesem, ám
könnyebb kijönni

STÁCIÓ IV.

A gödör előttem
már tudom: kikerülöm,
mászni így nem kell

STÁCIÓ V.

Új helyen járok,
hogy gödör lesz-e titok
jövőm útja szép

Az élet örök törvényét nem lehet átírni. Ő mindig jelen van, itt, körülöttünk. Ráveti magát a gyengére, a betegre, idősre, vagy akire éppen kedve tartja. Sokszor okkal, de legtöbbször ok nélkül. Az élet oly sok bizonytalanságot tartogat, de ő mégis a legbiztosabb pont. Kalauz egy másik világba. Nem tudjuk, jobb-e ott, azt sem hogy rosszabb. Csak más. S ha itt jár olykor-olykor, utánna nem marad csak az üresség, a fájdalom, és az emlékezés. Ha meggyújtunk egy gyertyát tudjuk a végén csonkig ég, és nincs tovább. Megváltozik valami. Eltűnik a meleg, eltűnik a fény. De amíg ég nem gondolunk rá. Akkor van fény, van meleg. S az jó. A dolgokat meg csak akkor értékeljük, ha már nincsenek. Pedig “Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.” (Fekete István) Holnap halottak napja lesz. Emlékezzünk rájuk, egy-egy meggyújtott gyertyával. Hogy legyen fény, legyen meleg, s éljenek még tovább...

Már megint egy messziről jött dolog, ami halkan belópozott világunkba. Jack O’Lantern lassan minden kertben, erkélyen, ajtóban, ablakban megtalálható. A tökből kifaragott széles mosolyú töklámpás a Halloween hivatalos jelképe. S hogy mit keres itt? Azt már kevésbé értem, csak gondolom, hogy is került ide. Ő még nem Kolombusszal érkezett, mint a paprika vagy a burgonya. Az elmúlt tíz évben jólsikerült marketinghadjáratnak, köszönhetően majmolni kezdtük a tengerentúli (speciel) amerikai ünnepeket. Így került a naptárba a Halloween, a Valentín nap és még sorolhatnám. Még a végén március 15-e helyett is mást, mondjuk július 4-ét fogunk ünnepelni. Persze nincs ezzel semmi gond, illetve nem is lenne, mert jópofa dolog. A töklámpák (amelyek kifaragása nem is egy egyszerű feladat, rádásul remek családi program) jól mutatnak éjszaka, maskarába öltözni a farsang mellett színes, és a partyarcok is élvezkedhetnek az arcfestésekkel. Egy éjszaka, ami tele van vidámsággal mindig jól jön. Szóval nem is lenne ezzel baj, ha saját, hozott értékeink, egykori ünnepeink is legalább ilyen erősen élnének bennünk, s legalább ilyen hangsúlyosak lennének. De nem élnek,és a tapasztalat sem azt mutatja, ez a jövőben máshogy lesz. Kaphatnának ezek is egy jó marketinget, mert nekünk is vannak elfeledett kincseink, amelyek gyorsan kihalhatnak, ha a tendencia folytatódik. Abban meg ne bízzunk hogy majd az amerikaiak átveszik...

4 414 006 547. ember vagyok a Földön. Legalábbis ezt a számot adta ki a "Mi a számod?" weboldal, ahol elég csak bepötyögni születési dátumunkat és máris megjelölnek bennünket a demográfiai grafikon egy pontján. Nem tudom milyen elven számol a program, (gondolom csak egy becslési alapú meghatározás) de elég félelmetes tudni hányadik is vagyok a rengetegben. Az ehhez kapcsolódó becslés, miszerint holnap (október 31-én) fog megszületni a Föld hétmilliárdodik lakosa, pedig rémisztő. Őrült szám egy őrült világban. A nagyanyáinktől örökölt Föld nem erre van felkészülve, eltartóképessége a végéhez közeledik. Nyersanyagok fogynak, az élelmiszerek szintén. Olvasom minden második ember éhezik, minden harmadik nem jut jó minőségű vízhez. Az eloszlás egyenlőtlen, ami tovább feszíti a húrt. Szinte minden globális probléma alapja a túlnépesedés. Hol a vége? Van vége? Ki mondja hogy állj? A Föld szólni nem tud, pedig már ordított volna: elég nem bírom! Azt hiszem az ezzel járó gondok csak közelebb kerülnek. Most nagyobb szükség van felelős döntésekre mint korábban bármikor. A hétmilliárd ember között rendet kellene tenni! Reménykedünk, hogy talán holnap elkezdődik valami. A hétmilliárdodik élet biztosan...

TISZTASÁG

Szemeim nyitom
ködöm elszállóban int
Tisztul a képem

-------------------------

REPÜLÉS

Szárnyaid nyitva
ég és föld között lebegsz
törpülőben minden

-------------------------

SZÉPSÉG

Az egykor sima
ráncokká görbül, mert az
állapot múlandó

-------------------------

ŐSZ

A csípős reggel
köddel ébred fel, sárga
levelet halmoz

-------------------------

BARÁT

Titkaid őre,
lelked rezdülésének
nagy ismerője

VITORLÁS

Szél már nem fújja,
vitorlát bontja vízen
megáll, partot ér.

-------------------------

ÚTRAVALÓ

Súlyos terheim
tarisznyába rejtve van
vállamat húzza.

-------------------------

VIRÁG

Illatos, színes
szirmok, bibék, és a szár,
vázában csak dísz.

-------------------------

HAMISSÁG

Szó szót követi
játék csupán szavakkal
igaz tett nélkül

-------------------------

JÁTÉK

A gyermekkorom
szőtte boldog pillanat
ma ütött-kopott

MEGVILÁGOSULÁS

Ma egy érzésem
villanyt kapcsolt, fejemben
most csenget a rend.

-------------------------

ÁLOM

Idő elmúlik
elrohan csak mellettem,
álmom marad itt

-------------------------

ÁLLAPOT

Belső kényszerem
mondatja mindig velem
Légy hű magadhoz!

-------------------------

TELEFON

Ha nem is látlak
tudok mindent rólad, mert
hangod itt velem.

-------------------------

EGYÜTT

Őszben tétován
sétálok a parton, jó
fogni most kezed.

Találkozás. Legtöbbször jó eső érzés, amire érdemes várni. Kezet tördelve, a buszon utazva, vagy éppen egy kávéház szegletében kávét kortyolgatva. Várjuk, mióta bekanyarítottuk a nevet és a helyet a naptárba. A készülődést átjárja a misztikum, már százszor leperget előttünk az egész jelenet, odaérek, s a másik is megjön. Vagy éppen fordítva, én kések el. De mi lesz rajta? Mosolyogni fog az első pillanatban? Lesz elég kérdése? Mit fog érezni amikor meglát? Adott időben, adott helyszínen ott lenni azzal aki/ami számunkra fontos, felemelő. De meddig is tart? Én mondom, a találkozás csak egy pillanat. Pillanat, amely csakis addig létezik, amíg az elválás érzése nem súgja a fülünkbe: "Itt vagyok!" Csengettek, s a találkozás eltűnik a múltba veszve, hogy majd egy új dátummal, és helyszínnel újra éledjen a jövőben. S hogy a másik is ott lesz-e, az csak kettőnkön múlik. Jó esetben csak rajtunk.

"Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak, Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon..." (Márai Sándor)