Már megint egy messziről jött dolog, ami halkan belópozott világunkba. Jack O’Lantern lassan minden kertben, erkélyen, ajtóban, ablakban megtalálható. A tökből kifaragott széles mosolyú töklámpás a Halloween hivatalos jelképe. S hogy mit keres itt? Azt már kevésbé értem, csak gondolom, hogy is került ide. Ő még nem Kolombusszal érkezett, mint a paprika vagy a burgonya. Az elmúlt tíz évben jólsikerült marketinghadjáratnak, köszönhetően majmolni kezdtük a tengerentúli (speciel) amerikai ünnepeket. Így került a naptárba a Halloween, a Valentín nap és még sorolhatnám. Még a végén március 15-e helyett is mást, mondjuk július 4-ét fogunk ünnepelni. Persze nincs ezzel semmi gond, illetve nem is lenne, mert jópofa dolog. A töklámpák (amelyek kifaragása nem is egy egyszerű feladat, rádásul remek családi program) jól mutatnak éjszaka, maskarába öltözni a farsang mellett színes, és a partyarcok is élvezkedhetnek az arcfestésekkel. Egy éjszaka, ami tele van vidámsággal mindig jól jön. Szóval nem is lenne ezzel baj, ha saját, hozott értékeink, egykori ünnepeink is legalább ilyen erősen élnének bennünk, s legalább ilyen hangsúlyosak lennének. De nem élnek,és a tapasztalat sem azt mutatja, ez a jövőben máshogy lesz. Kaphatnának ezek is egy jó marketinget, mert nekünk is vannak elfeledett kincseink, amelyek gyorsan kihalhatnak, ha a tendencia folytatódik. Abban meg ne bízzunk hogy majd az amerikaiak átveszik...