Találkozás. Legtöbbször jó eső érzés, amire érdemes várni. Kezet tördelve, a buszon utazva, vagy éppen egy kávéház szegletében kávét kortyolgatva. Várjuk, mióta bekanyarítottuk a nevet és a helyet a naptárba. A készülődést átjárja a misztikum, már százszor leperget előttünk az egész jelenet, odaérek, s a másik is megjön. Vagy éppen fordítva, én kések el. De mi lesz rajta? Mosolyogni fog az első pillanatban? Lesz elég kérdése? Mit fog érezni amikor meglát? Adott időben, adott helyszínen ott lenni azzal aki/ami számunkra fontos, felemelő. De meddig is tart? Én mondom, a találkozás csak egy pillanat. Pillanat, amely csakis addig létezik, amíg az elválás érzése nem súgja a fülünkbe: "Itt vagyok!" Csengettek, s a találkozás eltűnik a múltba veszve, hogy majd egy új dátummal, és helyszínnel újra éledjen a jövőben. S hogy a másik is ott lesz-e, az csak kettőnkön múlik. Jó esetben csak rajtunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.