Az élet örök törvényét nem lehet átírni. Ő mindig jelen van, itt, körülöttünk. Ráveti magát a gyengére, a betegre, idősre, vagy akire éppen kedve tartja. Sokszor okkal, de legtöbbször ok nélkül. Az élet oly sok bizonytalanságot tartogat, de ő mégis a legbiztosabb pont. Kalauz egy másik világba. Nem tudjuk, jobb-e ott, azt sem hogy rosszabb. Csak más. S ha itt jár olykor-olykor, utánna nem marad csak az üresség, a fájdalom, és az emlékezés. Ha meggyújtunk egy gyertyát tudjuk a végén csonkig ég, és nincs tovább. Megváltozik valami. Eltűnik a meleg, eltűnik a fény. De amíg ég nem gondolunk rá. Akkor van fény, van meleg. S az jó. A dolgokat meg csak akkor értékeljük, ha már nincsenek. Pedig “Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.” (Fekete István) Holnap halottak napja lesz. Emlékezzünk rájuk, egy-egy meggyújtott gyertyával. Hogy legyen fény, legyen meleg, s éljenek még tovább...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.