A hétvégén megtekintett Cinema Paradiso egyik jelenetében összeakadtam az alábbi kis történettel, ami nagyon "szíven" ütött:
"Egyszer régen ünnepséget rendezett egy öreg király. Összegyűltek a királyság legszebb hercegkisasszonyai. Az egyik katona, aki éppen őrségben állt, látta amint megérkezik a király lánya. Ő volt a legszebb mind közül. A katona tüstént beleszeretett, de hát hogy jön egy egyszerű, szegény katona a király lányához? Telt múlt az idő, s egy szép napon amikor újra őrségben állt, megint találkozott a királykisasszonnyal. Elmondta hát neki, nem tud többé nélküle élni. A leányra olyan nagy hatással volt a katona feneketlen szenvedélye, hogy azt mondta: Ha képes vagy, hogy várjál rám száz napon át és száz éjjelen át az erkélyem alatt, akkor a tiéd leszek. Jól van, mondta a katona, s fogta magát odaállt a balkon alá. Várt egy napot, aztán még egyet, aztán tíz napot, aztán húsz napot, a királyleány pedig minden este kinézett az ablakon, és látta a katonát aki egy tapodtat sem mozdult. Esett az eső, fújt a szél, szakadt a hó, de ő még mindig ott volt. A madarak rápiszkítottak, a méhek összecsipkedték, de Ő nem mozdult onnan, ott ült egyedül. Aztán kilencven nap elteltével, már egészen összeaszalódott, sápadt volt, és a szeméből megállíthatatlanul csöpögni kezdtek a könnyek. Nem tudta visszatartani, s annyira gyönge volt már hogy ahhoz sem volt ereje hogy elaludjon. Közben a királykisasszony egyre csak nézte őt, és amikor eljött az utolsó éjszaka, a katona egyszer csak felállt, fogta a székét és örökre elment. Elment, éppen a végén. Pedig csak még egy éjszaka és a királylány az övé lett volna! "
A történetet az öreg mozigépész meséli "fogadott" fiának, és jóbarátjának, választ nem ad, Ő nem érti.
De miért is ment el, miért adta fel a cél előtt?
Talán beleszeretett egy másik lányba ezidő alatt, aligha...vagy teljesen elfáradt a várakozásban? Nem hiszem.Esetleg meggondolta magát, nem tudom elképzelni. A pontos válasz csak később tudjuk meg a fiú tolmácsolásában:
A katona úgy gondolta, lehet hogy a lány nem tartotta volna meg az ígéretét. Az pedig szörnyű lett volna, abba belehalt volna. Így legalább kilencvenkilenc éjszakán abban az illúzióba ringathatta magát, hogy a lány vár rá....
Mondtam hogy üt, mint ahogy maga a film is. Egy megható történet a felnőtté válásról, a barátságról, a szerelemről... Aki látta már az tudja, aki meg nem az pótolja tüstént! :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.