Ahányszor csak használom telefonom fülhallgatóját, annyiszor kell előtte nekilátnom kibogozni. Van hogy egy perc alatt meg van de sokszor eltart három percig is. Állandóan csak bogozok, pedig nem is kötöttem rájuk csomót. Valahogy olyan misztérium van rajta, ami állandó becsomózódásra készteti. Ha elteszem a táskámba biztos, hogy másnap minimum három hurok van rajta. Olyan ez mint az élet fonala, nem akarjuk, mégis tele van bogokkal, mi meg nem csinálunk mást csak bogozunk, reggeltől estig, estétől reggelig, talán csak akkor nem amikor álmodunk. Ha kibogoztunk egy dolgot, mindjárt ott egy másik hurok, s ha azt is megoldottuk van még csomó bőven, így épül fel kicsiny bogvilágunk. Az ókori Gordionban is volt egy csomó, Alexandrosz (aki Nagy Sándorként vonult be a köztudatba, majd később a filmvászonra is felmászott) meg is oldotta a nevezetes problémát, kettévágta kardjával a szekér rúdjához erősített bogot. Egyszerű megoldás, mi több hatásos, amolyan történelmi. Sajnos ezen megoldási lehetőséget nem alkalmazhatjuk, életünk fonalát nem vághatjuk át, no meg kardunk sincsen ehhez a művelethez. Így marad hát a bogozás reggeltől estig, estétől reggelig, mert a bogokat nem szeretjük. Mindenkinek türelmet hozzá! :)