Az igazi blöki világos barna színben pompázott a KGST gyártású kocsik kalaptartóján. A fajtabesorolása nehézkes, valahol a tacskó és a vizsla között van, nagy valószínűséggel keverék, de az biztos hogy rövid szőrű stílusjeggyel. Egyetlen jól felismerhető ismertetőjegye az aranyszín nyakörve volt. Igazi hobby-munkakutya, aki rezzenéstelen arccal őrizte a kalaptartót, és kergette őrületbe autójának követőjét. Nyakizma feltűnően laza, így minden egyes egyenetlenséget, kátyút, bukkanót fejbiccentéssel jelzett. Érdekes látványt nyújtott egy macskaköves úton való haladáskor, (hasonló mozdulatokat a tucc-tucc zenét szeretők között ma is tapasztalhatunk, ha szól a zene) de kanyarban is lenyűgöző volt ahogy a centrifugális erő dolgozott kobakján. Szőre mindig egyenletes sima, nem igényelt kutyasampont, bár az idővel veszített mélységéből, de nagy előnye hogy a meleg nem igazította át a formáját, nem követte az útitársaivá szegődött VIDEOTON hátsó hangszórók formaváltozásait. Bolhamentes, Hangtalan, és boldogtalan, semmi farokcsóválás és örömteli vakkantás. Ő maradt szótlan, s rendíthetetlen, aki merev tekintettel bámult kifelé a hátsó szélvédőn egy szebb világ felé...Kutya egy sora volt az biztos! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.