Magyarországon minden kétéltű védett, így vélhetően Kardos Péter kisiparos gyártotta béka is, amely a 70-es évek ijesztgetős játékainak egyik legnagyszerűbb képviselője. Az egyfunkciós műanyag fröccsöntött (népszerű technológia a 80-as években) eljárással készült béka alapvetően ugrásra termett, mégpedig alattomos és kiszámíthatatlan ugrásra. A talpkorongra erősített rugós mechanizmus ugyanis egy frappáns tapadókorongos megoldással volt összekötve, így nem tudtuk mikor fog ugrani, na és azt sem hogy mekkorát, így a béka mindig rögtönzött. A páratlan ötlettel sikerült igencsak sok kék köpenyes osztálytársnőmet kihozni a béketűrésből, bár mindenkinél csak egyszer volt használatos. Amikor már mindenki megijedt (vagy nem) tőle akkor magasugróversenyt lehetett rendezni az egy helyre koncentrálódott békákkal. A tapadókorong öregedésének függvényében azonban a lehelyezési (felhúzási) és az ugrási idő drasztikusan lecsökkent ez olykor orvosolható volt a korong benyálazásával,de a végtelenségig ez sem használt, bizonyos idő elteltével működésképtelenné vált a fehér szemű kétéltű. A működésképtelen brekuszok utóélete már csak a háromkerekű biciklik vagy a rollerek kormányaira szigetelőszalagozva töltött be díszítő és figyelemfelkeltő funkciót. Örömhír, hogy még kapható bizonyos helyeken, így gyermekeink is megismerhetik, s átélhetik a 80-as évek borzalmait! :)