Tegnap megkaptam. Tessék, sok vagyok.

Lehet. Valakinek sok, de másnak kevés, vagy pont elég. Szerencsére nem vagyunk egyformák.

Akinek nem tetszik, elmehet, elfordulhat, nyitva az ajtó kifelé. Szép életet nekik!

Akinek tetszik, az bejöhet, itt maradhat, sőt adhatok kulcsot is.

Mi a sok? Relatív. Mint oly sok minden. Kihez képest vagyok sok? Magamhoz? Másokhoz? Saját magához?

Nem tudhatom...de nem is érdekel.

Sokat futok. Igen mert jól esik, másoknak is szeretném átadni ezt az életformát.

Sokat fotózom, igen mert szenvedélyem.

Sokat írok, igen mert szeretném megosztani gondolataimat, világlátásomat. S írni is szeretek,sokat.

DE amit biztosan tudok s követek, hogy sosem a mennyiség számított, hanem a minőség.

Minden lépéssel, minden képpel, minden betűvel az elgondolkodtató, az egészséges, a mögöttes tartalmat kutató, a felszínes dolgokat kerülő, őszinte világot tárom fel. Mert az én világom ilyen...még ha sok is!