Esik, mit nem szakad. Dézsából öntik, egész nap. Az ősz elengedhetetlen velejárója, sokak napi életritmusának megkeserítője. Jönnek a dilemmák: "Esőkabát vagy ernyő?" "Nincs is vízálló cipőm!". "Most hagyhatom itt a bringám!" Pedig én szeretem. Hallgatni kopogását az ablakon, érezni frissítő erejét. Belélegezni, ahogy tisztul a levegő körülöttem, akár egy nagymosás után. Érezni bőrömön a parányi hideg vízcseppek hűsítő gurulását. Nézni ahogy az őszi lehullott falevelek elúsznak és tovatűnnek a vízgyűjtőkben, vagy ahogy az esőcsatornákból ömlenek a mini vízesések. Ilyenkor minden valahogy csendesebb, valahogy tisztább, valahogy frissebb...Egy jel a feltöltődésre!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.