[caption id="attachment_2665" align="alignleft" width="313" caption="Photo: Mighty Maik"]
[/caption]
A pilzeni sörgyár kapujában emberek gyülekeznek. Őszes öregurak, egyik-másik kackiás najusszal, mások kalapban bebocsájtásra várakoznak. Beszélgetnek, nevetgélnek, anegdótáznak a múltból. Kik ők? Miért jöttek? S miért vannak ennyien? Pár perc elteltével egy fiatal vezető jön ki eléjük, s tereli befelé az alkalmi csapatot. Egy nagy terembe vezetik őket, ahol elszeparált ülőhelyeket alakítottak ki. Mindenki helyet foglal, egy-egy ablakos boxbante. Beszélgetésnek helye nincs tovább, innen a munkáé a főszerep. Sorban kapják a teli korsó söröket, amiket, kóstolnak, majd pontoznak. Sör a torokban, hab a bajuszon, itt minden érzékszervre szükség van. Illatra, színre elő és utóízre, habkeménységre és még ki tudja hány szempontra vonatkozó skálákon jelölik az éppen vizsgált nedűt. Aztán az eredményeket kiértékelik, átlagolják, osztják szorozzák.
Egyfajta minőségellenőrzés, vagy ha úgy tetszik fogyasztóvédelmi ellenőrzés. A mi védelmünkben tesztelnek, hogy mindig és mindig ugyanazt az ízt érezzük, akárhol is vagyunk egy pilzeni sör társaságában. Nem kémiai összetételt vizsgálnak, nem is a fizikai összetevőket nézik, a szubjektivitás az döntő, már évek óta. S ki ne ismerhetné jobban a pilzeni söröket mint a gyár egykori dolgozói? Ők pedig örömmel tesznek eleget egykori kenyéradó gazdájuk kérésének. Na zdravi! (Egészségükre!)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.