Azt mondják, hogy "Mosolyogj, és az élet visszamosolyog rád!" Eme idézet vezérelt, amikor elindítottam mosolykommandóm. Pár hónapja, mindig mosolygok. Jobbra, és balra, felfelé és lefelé. Tömegközlekedésen, moziban, utcán, áruházban. Nézem az arcokat szemben. Unott, belefáradt, szomorú tekintetek. Nézem a reakciókat, miután rájuk mosolyogtam. Nem sok változás. Okait még vizsgálom, de általában marad ugyanaz a fapofa, néhány kivételtől eltekintve. Az egyikkel épp tegnap este találkoztam. Fülig érő mosoly fogadott. Végre! - meg is örültem. Akkor mégis igaz a mondás? Remélem lesz még szerencsém hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.