gondolatok mindenről

RetrÓRA 14. - A sétáló ember zenéje

2011/12/18. - írta: Garas Attila

Mit hallgatsz? - Hát az mp3 lejátszóm. 2 centi x 3 centis kicsiny kütyü, körömmel nyomogatható gombokkal. Kis helyen elfér, nem úgy mint elődjei a "discman", vagyis a hordozható CD lemezjátszó, s annak elődje a kazettákat lejátszó sétálóember, vagyis a "walkman". Az első walkman 1979-ben jelent meg, a SONY cég találta ki, TPS-L2 típusszámmal látta el, kék-fehérbe burkolta, s dobta piacra. Nem indult fényesen a karrierje, ám később páratlan siker koronázta, köszönhetően azon utánozhatatlan tulajdonságának, amellyel kedvenc zenéinket, bárhol bármikor meghallgathattuk. Míg korábban a nappalikban dübörögtek a hifik, addig a walkmannel terek, parkok, középületek, járművek kicsiny szegletei alakultak át személyes terekké. Nem voltunk többé ráutalva a rádiós zeneszerkesztők ízlésvilágára, saját másolt, felvett, műsoros kazettáinkat játszhattuk le, bármikor, amíg volt a ceruzaelemekben szufla. Sétálva, utazva, villamosra várva dübörgött hát kedvencünk, néha fülsértő elnyúlt hangokon.

 

A technika fejlődésével később több gyártó is hasított a piacból, így már nem csak a japán gyár termékei között válogathatunk. Voltak sportos színesre kialakított, aztán elegánsabb kivitelű "egyedek", akadt fémből készült strapabírók, meg olyanok is, amelynek a műanyag "ajtaja" három kazettacsere után letört. Rádiót majd mindegyiken lehetett hallgatni. Kialakultak az ultra bass/mega bass/akármilyen bass gombbal, vagy equalizerekkel felszerelt típusok, kazettakivétel nélkül a másik oldalt is egy gombnyomásra játszó fajták, nagyfejhallgatós, kisfejhallgatós, fülhallgatós párosítások, és a felvevős, rögzítős walkmanek.
A szabadság, és zene, együttes érzését adták, megtettük az első lépéseket az izoláció felé. A folyamat nem állt meg ma sem, elég csak körbenéznünk egy-egy tömegközlekedési járművön, minden harmadik ember fejéből kikandikál a fülhallgató. Felosztottuk a teret, annak reményében hogy mindenütt otthon legyünk benne. Ez sikerült is, a kérdés már csak az, jó-e ha mindig egyedül vagyunk benne? Ráadásul már nem is kell hozzá a séta...

Címkék: zene RETRO
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://metszetek.blog.hu/api/trackback/id/tr16669743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása