Eljött a színek évszaka, a ködök mámora, az elmúlás időszaka. A madarak hosszú vándorútra indulnak, a fák ledobják zöld gúnyájukat, a mókusok megtöltik éléskamrájukat. Az erdei szarvasbőgést felváltja a darvak lármás krúgatása. Az éjszakákat nem töri meg a kabócák és tücskök ciripelése, mintahogy elmúlik a hajnali békabrekegés nesze is. A természetbe halkan belecsempésződik a nyugalom, amely majd a télben válik teljessé... Szeretem az őszt, talán annyira mint Petőfi...Vigyázzunk, "föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.