A televíziós sorozatoknak két fajtája ismeretes: az egyik egy végeláthatatlan történet (amolyan neverending story), a részek történetei szervesen ráépülnek a korábbi történetekre, bekapcsolódni szinte lehetetlen, aki kimarad az lemarad. A másik változatban csak az alapszituáció és a karakterek ugyanazok, minden rész önálló életet él(het). (Az ilyen típusokat sorozatot évadokra bontják, ahol egy-egy évad kb. 12-15 részt tartalmaz.) De bármely típusról legyen is szó, a küldetés mindkét esetben ugyanaz: a "közvetlenség erejével" hétről hétre leültetni a nézőt, egyfajta monotonitásba kergetni. S miért mondom azt, hogy közvetlenek? A sorozatok időben tágabbak, mint az egyestés filmek, így többször látjuk a szereplőket más-más szituációkban, vagyis sokkal kiforrottabb jellemekké válnak előttünk. Mondhatni már jóismerőseink, hiszen tudjuk hogyan él, kivel, mik a szokásai, miket szokott mondani, hogy reagál dolgokra és még sorolhatnám. Ráadásul mindig ugyanakkor jelennek meg életünkben, így egy időbeni állandóság is kapcsolódik hozzájuk. Nemcsoda, hogy leomlik a néző és a karakter közötti fal, s kialakult egyfajta személyes kötődés. Nekem az effajta sorozatkövetés, kicsit monoton. Hétről hétre ugyanazok a karakterek, hasonló (hanem ugyanazon) a helyszínen előre kódolható viselkedésmintákat követve élik életüket, bonyolítják történeteiket. Én nem is nézek sorozatokat, viszont sok ember néz...sőt felvesz, letölt, lemásol, díszdobozos évadokat vesz. Ha épp nincs(enek) a sorozata(i) műsoron a régebbi részeket nézi, ha van hozzáigazítja életmódját. A sorozat beköltözik hétköznapjaiba, és csak erősíti a hétköznapok monotonitását. Függőség van. Egybefolynak a napok, folyhatnak is hisz minden (teszem azt) kedden ugyanaz a program: "Megy a sorozatom! :D" Ha mondjuk egy-egy esetben ez előfordul még nem is lenne baj, de a 21 században ebből is, (mint oly sok mindenből) túlkínálat van. Már megint a mennyiséggel van a gond...Egykaptafára épülő, futószalagon érkező, tömeggyártásos. Meg sem merem számolni most hány sorozat fut a csatornákon. Persze tudom, minden igényt ki kell elégíteni, de szerintem ez akkor is túlzás... Még szerencse hogy van a televízión egy nagy, általában pirosra színezett gomb, amire az van ráírva: OFF...:D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.