Ami a szemmel láthatatlan

Amikor beülünk egy színházba mindig jön a kérdés: - Látsz? Azt is megkérdezték már tőlünk számtalanszor: -Láttad a filmet? Fontos is szemünk világa, hiszen az információk döntő többsége (70%) a látással jut el hozzánk. Október a látás hónapja, hírdetik úton-útfélen. Látás. Ha rossz, javíthatjuk szemüveggel, kontaktlencsével vagy műtéttel. Ha nincs, üres minden. Emlékszem még egyetemista fejjel láttam a láthatatlan kiállítást, ami még most is megtekinthető. (a honlap szerint januárig biztosan) Egy órás kis séta a vaksötétben, ami alatt átélhetjük a vakok világát. A kiállítás négy helyszínen vezet végig, a zajokkal, formákkal, környezettel. Bár nem láttam semmit, azóta mégis másképp látom a dolgokat. Fontos a látás. Nagyon is. De a világban nemcsak jól kell látni, hanem tisztán is! Ezt pedig nem javítja semmilyen szemüveg, semmilyen műtét, semmilyen lencse, s nem is függ attól ki ül elénk a moziban. Fejlődik az idővel, s az egyénnel, s nem is a szemen múlik, mint inkább a benső értékítéleteinken. Első látásra szimpatikus, aztán kiderül nem is olyan amilyennek megláttuk? Ez egy jó üzletnek látszott, mégis valami nem stimmel az egészben? Én úgy láttam hajlandó rá, aztán mégis visszamondta? Sorolhatnám estig. Nehéz mesterséges a tisztánlátás. A világ tele van illúziókkal, amiket el is hiszünk. Látjuk ezt-azt, megtalálnak itt-ott, találkozunk egyel s mással. Becsapnak, átvernek, csalódunk. Elkerülhetetlen, dolgok, mégis fel kell vérteződni ellenük. Figyeljük az apró jeleket, hallgassunk a szívünkre is néha, megsúgja a válaszokat! Ha így teszünk a pozitív dolgok is hamarabb eljutnak hozzánk! Október a látás hónapja ugyan, de ne csak a szemünk látását vizsgáljuk. Lássunk el a tábláig, ha szitát tesznek elénk akkor is! :D