A Balaton déli partjának egyik üdülőjében langyos fogadtatásban volt részem egy augusztusi délutánon. A nyári fülledt melegben ugyan semmi szükség nincs egy "melegcsináló gépre" én mégis összeakadtam vele. A hétvégi nyaralók egyébként is kincsesbányák retrós szempontból, akkori szállásom sem volt másképp. Az ETA robotgép, a pöttyös kávés csészék, és a színes, műanyag kompótos tál között találtam rá, a fürdőszoba egy eldugott, porlepte sarkában. Már a keményfedeles doboz is hívogató volt, vajon mit rejthet. Az AKA LD65-ös felirat nem segített, ezért először villanyborotvára gyanakodtam, hasonló dobozban volt ugyanis nagyapám orosz (bocsánat: szovjet) típusú használaton kívüli ketyeréje is anno. A kinyitás után azonban rá kellett döbbennem tévedtem: Ez egy hajszárító! Egy 1965-ös évjáratú, NDK import hajszárító. Almazöld színben, fekete, igencsak hosszúra sikeredett hálózati kábellel szerelve, nyél nélküli kivitelben. Kerestem is a dobozban hogy hol lehet a rápattintható fogója, (A helye ugyanis megvolt) de ott már csak a használati utasítást találtam. Nem lenne szériafelszerelés egy nyél, anélkül pedig érdekes mondhatni semmilyen fogása sincs. Kisebb nyomozás után kiderült később, nem is nyelet hanem asztali tartót lehetett rá venni, mert ventillátor funkciót is el tud látni. A készülékre ugyanis két kapcsolót biggyesztettek, - az akkori kornak megfelelően minden hajszárítót így szereltek - az egyik a ventillátort kapcsolta, míg a másik a fűtőszálat. A hajszárító üzemmód mindkét kapcsoló bekapcsolásával érthető el, csak a ventillátort bekapcsolva hűsíthetünk, ha pedig formailag akarunk alakítani Jürgen Peters és Hubert Petras keletnémet tervezők designján, akkor elég csak a a fűtőszálat beüzemelni, s megvárni amíg a meleg megolvasztja a külső burkolatot. A külső megjelenésben drámai változás is bekövetkezhet, amely mindig a túlmelegedést szabályozó bimetál aktuális állapotának függvénye. Ha erre szánjunk magunkat, azért balesetvédelmi szempontból kerüljünk távolabb a géptől egy kis időre. Ha a készülék elérte a kívánt formát kapcsoljuk le a villanyórát, és várjuk meg míg kihűl! :)
A hajszárító bekapcsolás után a ventillátor lassú, míg a villanyóra gyors pörgésbe kezdett. Hajszárítónk épp csak "lehelte" a meleget, de lehet, hogy a mai hajszárítók teljesítményéhez vagyok szokva, s így érzékelésem csalóka. A hatvanas években azért biztos nagy kuriózum volt egy ilyen csodamasinával hajat szárítani. Jó munkához idő kell, szokták mondani, így az AKA LD65-tel való hajszárítás jó munkának bizonyult, rengeteg időt emészthetett fel. Az eredményt pedig megszáradt hajban, és fogyasztott kilowattórában is lehetett mérni! :D
(képek. retronom.hu)