Egy szegény gazda egy napon arra az elhatározásra jutott hogy eladja a szamarát, abból teremtve némi betevőt a családja számára. Felzablázta hát a jószágot, maga mellé vette fiát és elindult a vásárba. Ballagva, a szomszédos földeken dolgozók rácsodálkoztak: - Nézd milyen buta öreg ember, szamara van és gyalog jár! A gazda gondolt egyet, nehogy már kinevessék, felült a szamárra s így mentek tovább az úton. A patak partjára értek, ahol meg a mosónők nevettek imígyen: - Nézd azt az embert, úgy ül a szamara hátán mint egy király, a szerencsétlen gyereke meg a porban vánszorog! - Az ember elszégyellte magát, leszállt, és felültette gyermekét maga helyett. Az út bekanyarodott egy malom mellé, ahol a molnárok épp ebédidőt tartottak s így szóltak egymáshoz: - Nézd a kis taknyost, ott ül a szamáron az örege meg ott kullog mellette! - Több se kellett az parasztnak, felült hát a gyerek mellé, s így mentek tovább. Az úton nemsokára szembetalálkoztak néhány ke3reskedővel, akik maguk között szóltak: - Nézd azt a két lusta embert, szegény állat majd meg döglik alattuk! - Engem senki ne vessen meg gondoltam az öreg, s lepattanván fiával, nyakába vette a szamarat s így jutottak el a vásárba. A vásári árusok meg majd megszakadtak a nevetéstől amikor megláttál Őket.

Tanulság: Írj ahogy tudsz, s ne csak azok a dolgok határozzanak meg ahogyan mások vélekednek RÓLAD! Én így teszek, s te? :)