gondolatok mindenről

Vakság

2001/12/05. - írta: Garas Attila

Valahogy így működik az emberi agy,amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra,milyen volt az életük azelőtt,és ki az, aki mindig mellettünk volt a nehéz időkben.

Volt egy vak lány,aki gyűlölte magát amiatt,hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt kivéve a kedvesét.Mondta egyszer a barátjának:
-Ha látnám a világot hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki felajánlott neki egy szempárt.Majd a műtét után,amikor levették szeméről a kötést,látta az egész világot beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte:
-Most,hogy látod a világot,hozzám jössz feleségül?
A lány a fiúra nézett,és látta,hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta.Erre nem számított.Az a gondolat,hogy élete hátralévő részében ezt kell néznie,arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.A fiú csendesen könnyezett,majd egy pár nap múlva üzent a lánynak:
-Vigyázz jól a szemeidre,mert mielőtt a tied lettek,előtte az enyémek voltak....

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://metszetek.blog.hu/api/trackback/id/tr76669351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása