Ülök az autómban. Apró zöld táblák jönnek felém az út szélén. Nagy fehér számokkal jelzik, fogynak a kilométerek. Egyenletes sebességgel jelennek meg majd tűnnek el, kiszámíthatóak. Mérföldkövek.
Élem az életem. Apró jelek jönnek felém az úton, jelzik, valami megváltozik. Ugyan egyenletes sebességgel haladok, de feltűnésük véletlenszerű, kiszámíthatatlan. Mérföldkövek.
Mérföldkő lehet bármi, egy pillanat, egy mozdulat, egy ölelés, egy szó, egy tett, egy jutalom, egy válveregetés. A változást azonnal nem is észleljük. Néhány nappal később tisztul a köd, s kristályosodik a pont. Legtöbbször azonban még ekkor sem, egész sok idő eltelik míg feleszmélünk, az volt a mérföldkő. Ott, akkor. A mérföldköveket egymás után helyezve kirajzolódik utunk. Látjuk a kanyarokat, a tévutakat, a keresztutakat, amiket megtettünk korábban. Hogy kinek mennyi van, egyéne válogatja. Egy viszont biztos, változást hoznak. Ha elérünk egyet, addigi életünk nem lesz olyan mint előtte, más mederbe halad tovább, lehet hogy nem egetrengető a változás, de megtörtént. Fel tudunk-e rájuk készülni? Nem, biztos nem. A véletlen dolgokra nem lehet. Valaki egyetlen mérföldkőre vár egész életében, mégsem éri el. Az élet írja, mi éljük. S hogy előre felismerjük őket az is hiú ábránd. Egyetlen dolgot tehetünk, alkalmazkodunk!
Élem az életem. Apró jelek jönnek felém az úton, jelzik valami megváltozik....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.