Sokszor gondolkozom azon, hogy mitől érdekes valaki, egyáltalán kell-e érdekesnek lenni, és hogy az ha egy kapcsolatban a másik érdekes számunkra az fontos-e, s a másiknak fontos ha érdekesek vagyunk?
Ha kimondom ezt a szót érdekes, van benne egy kevés negatív érzés. - Milyen volt a film? - Érdekes. Nincs kimondva, de ott van benne, nem igazán nyerte el az ízlésünket. Mennyivel más ha azt mondom izgalmas. Tele van pozitív töltéssel. De az érdekesben mégis van valami fojtott vonzalom, egy kihívás, hogy megfejtsük, egy gyenge szál ami mégis odahúz, egy eddig nem megszokott séma, egy piciny különlegesség, egy falatnyi kíváncsiság, s még izgalmat is hordoz. Tapasztalataim azt mutatják ez azonban kevés. A megszokott sablonok, a rögzült sztereotípiák, azok mindig elmossák az érdekes embereket. Lassan már kíváncsiak sem vagyunk. Az érdekesekkel foglalkozni kell, kiismerni, megfejteni, kibontani, s ott van az izgalom is, mit rejt, mi lesz benne, akár a karácsonyi ajándékbontogatásnál. Erre azonban egyre kevesebben szánnak időt, inkább választják azokat a borítékokat amelyekről tudják mit rejtenek. A zsákbamacskák ideje lejárt, hiszen csalódni senki sem szeret. Nem is feltétlen kell, ha elvárásainkat nem emeljük az égig. De akkor hol marad az izgalom? Bárki bármit is mond, én azért továbbra is keresem az érdekes embereket, főleg azokat akiknek én is érdekes vagyok...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.