Vagyis hivatalos zenék. Megszokott, hogy a nagyobb világot megrengető sporteseményekre ( s egy Olimpia évében nem is gondolok másra) egy-egy hivatalos zeneszámmal egészítik ki az Olimpiákat kísérő image-t. A hivatalos logó, a kabalafigura és a többi vizuális megjelenítő eszköz mellé beszivárgó lelkesítő dalok sorait neves zeneszerzők jegyzik, akik általában felkérésre dolgoznak. Nem is tudom érhet-e nagyobb megtiszteltetés egy zeneszerzőt minthogy komponáljon az Olimpiára egy számot, de gyakori hogy pályáztatás útján döntik el mely dallam kerüljön az örökzöldek közé. A hivatalos számok azonban nem összekeverendők a nemzeten belül született dalokkal. Elég sok olimpiai csapatnak írnak hazai szerzők lelkesítő számokat, amelyek gyakran ismertebb melódiákká válnak, mint az ofisöl mjuzikok. Ilyen pl. a nemrég meghalt Whitney Huston slágere is, a One moment in time. Az 1984-es Olimpiának még nem is volt hivatalos dala, helyette egy egész albumra való anyagot állítottak össze az amerikaiak. Született egy hivatalos téma és fanfár úgy unblokk az olimpiához, amelyet filmzenéiről híres John Williams jegyez. (Ha valaki meghallgatja nem kell bemutatni mely filmek zenéit is hangolta Ő) Az albumon olyan sztárok adnak elő mint a Foreginer, a Toto vagy éppen a Rocky filmzenéiből nevet szerző Bill Conti. Én mégis Giorgo Moroder - Reach Out című művét választottam.
Jövő héten folytatjuk...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.