Az egykori Moszkva tér annak ellenére, hogy nevében már megváltozott, még ma is ugyanolyan gyűjtőhely, mint korábban. Semmi nem változott. Közlekedési csomópont, naponta többtízezer ember száll át metróról villamosra, buszról metróra, villamosról villamosra, buszról metróra, buszról busszra. Még állnak a trafikok, az újságos, a csalamádés hamburgeres, a dohányárus. Még mindig itt gyülekeznek a napszámosok, román, magyar, ukrán vegyesen. Ők minden reggel nagy reményekkel állnak ki, áruba bocsátva fizikai erejüket, hátha elviszi őket valaki, és legalább arra a napra jut betevőre. Másnap minden kezdődik előlről. Tegnap még egy népzenéket játszó fiatal társulat is színesítette a reggeli rohanást, épp a metrókijárat előtt csürdöngöltek. Zengett a brácsa, vinnyogott a hegedű. Az alkalmi árusokban sem volt aznap hiány. Vehettem volna terítőt, zoknik, eurót, lapos elemet, de amit legtöbben rám akartak tukmálni az a borotva volt. Villany, cserélhető fejes, eldobható, választék volt bőven. Hirtelen nem értettem miért lettem ennyire potenciális vásárló, hogy három árus is utamba állt, és csak nagy nehézségek árán tudtam őket lerázni. Este aztán megvilágosult népszerűségem, amikor a fürdőszobai tükörből visszamosolygott egy háromnapos borostás arc! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.