gondolatok mindenről

Magaddal lenni

2012/02/07. - írta: Garas Attila

Az ember társas lény, mégis akadnak pillanatok, napszakok, éjjelek és napok, hetek, hónapok, életszakaszok, amikor egyedül kell lennie, mert „Egyedül születünk, egyedül élünk és egyedül halunk meg„
Az egyedüllét egy állapot, amikor csak magaddal lehetsz. Nem szól bele senki életedbe, nem utasít, nem kapsz tanácsot, nem is mondhatod el senkinek bánatod. Amikor egyedül vagy, ismerkedsz. Magaddal találkozol. Gondolataid legmélyebb alapjait tárod fel, elemzed eddigi életed, felrajzolod a jövőd. Átértékeled kapcsolataid, elemezel, feltöltődsz. Nem zavar a külvilág, nem térít el a tömeg. Minden úgy ahogy TE magad akarod, befolyásoktól mentesen. Megérzed az élet struktúráját, megismered szándékaidat, rendet teszel lelkedben, fejedben. Megvan a sajátos szépsége, méltóságos állapot, és tejesen pozitív kisugárzással rendelkezik. Ekkor nyer értelmet életed.
Az egyedüllét nem keverendő össze a magánnyal. Nagyon nem. Azzal, ami elől mindenki menekül, hiszen egy lehangoló, sötét, negatív állapot, s könnyen átcsaphat depresszióba. Az ember mindent kitalál csak hogy ne legyen magányos. A magány tényleg félelmetes, joggal tartunk tőle. Épp ezért barátokat gyűjtünk, ismeretségeket kötünk, elvegyülünk a tömegben, családot alapítunk, és még sorolhatnám mennyi mindent teszünk ellene. De csak azért fenntartani kapcsolatokat, mert félünk a magánytól becsapás, mi több önbecsapás. A nem őszinte cselekvések helyett, csak meg kellene tanulni egyedül lenni...
Amikor ilyen "magány közeli" állapotba jutok, mindig az a nyúlfarknyi történet jut eszembe amely a rongyosra hallgatott magnókazettáról vésődött be a szürkeállományomba, Felix Salten regényéből készült hangjátékában. Az öreg fejedelem odalép a mezőn nyivákoló, anyját hívogató Bambihoz és így szól: "Nem tudsz egyedül lenni? Szégyeld magad!"
Engem ez mindig visszatérít, és sikeresen elkerülöm a magányt. Helyette barátkozom Önmagammal. Mert ha magadat ismered, a világot ismered. S ha a világot ismered, mindenkit ismersz! Vagy ahogy egy barátom mondaná: "Ha szeretsz magaddal lenni, lesz ki szeret magaddal lenni!"

Címkék: élet Pszicho
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://metszetek.blog.hu/api/trackback/id/tr896669773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása