Órámra nézek, reggeli fél nyolc, épphogy beragyog a felkelő nap a villamos ablakán. Apró őszes bácsika, összekuporodva az ülésen tollát szorongatja. Egy meggyűrt üres lottószelvényt vesz elő, és ikszelget. Pontosan ötöt. 5, 35, 45, 76, 77. Aztán elteszi őket, s a zsebéből egy marék aprópénzt vesz ki. Tenyerében számolgat, lesz-e elég. Arcán kiül a remény, elmosolyodik. Van. A kiszámolt árat zsebre vágja, majd újra előveszi a szelvényt. Szorítja, mint aki utolsó esélyébe kapaszkodna. Nézegeti, elmélkedik. A következő megállónál gyorsan le is száll. Még látom ahogy első útja a szemközti lottózóba vezet. Talán most sikerül, és szerencsés lesz a napja. -gondolhatja, mint oly sokan mások, amikor oda igyekeznek. Ránézek az órámra: január 13, péntek, háromnegyed nyolc múlt egy perccel..
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.