Gyermekkorom kedvenc gyümölcse
Ettem Őt reggel, és este
Ma megkínáltak vele, mégsem kértem
Csupán hamvasságát néztem
Bársonyos bőrét csak csodáltam
Selymes tapintását ugyan megkívántam
Mégsem kellett azonnal, tüstént,
El is hesegettem füstjét
Mert kerestem a magját, a lelkét
Amit húsa rejt, s megvéd.
Megtanultam, bármi is lehet a külső
Ha nincs a mögöttes belső
Fabatkát sem ér az egész,
Íze nem lesz tartós, csak kevés.
Az igazit, a teljesség adja,
Bőre, húsa és a magja
Csak együtt jelentik a szépet
Tudom már, összeraktam a képet
S ha holnap megkínálnak megint,
Szemrevételezek mindent, a fentiek szerint.
S ha nem lesz neki érdekes a magja
Nem harapom, bárki is akarja!
Csak a teljesség érdekel csupán
Ajkam csak erre nyílik igazán!
/2011.07.21/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.