Jan szülinapot ünnepel. Hatalmas tortáján katonásan állnak a gyertyák. Körötte család, barátok, és a többiek: újságírók, fotósok, érdeklődök, bámészkodók. Mert minden évben ez van, október 30-án. Hatalmas felhajtás. Tavaly még a miniszter is lejött a belgiumi Essenbe, pedig senki nem hívta. Ő csak csendesen szeretne ünnepelni a szűk családdal, gyerekekkel unokákkal, mert ez az Ő napja, s csak egy szülinap a hétmilliárd között. De nem hagyják. Évek óta nem hagyják. Nem is fogják, hisz Ő az öreg kontinens legöregebbje. Két világháborúval a háta mögött, több mint egy évszázada figyeli Európa és a világ alakulásást. A történelmet ő nem olvassa, Ő maga a történelem. Jan szinte már alig hall, csak szájról olvassa a "Hepi börzdéj" nótát amit neki énekelnek. A sok vakuvillanás egyenesen zavarja, s a gyertyák elfújásához is már segítség kell, teljesen kiszolgáltatott. De mindenkit érdekel a titok, ostromolják, interjút kérnek, faggatják: Hogy csinálja? Hogy élt eddig? Interjút már nem ad, titkáról pedig már mindent elmondott korábban: "- Keményen végigdolgoztam az életem, szerintem ennek köszönhetem, hogy megértem ennyi nyarat. Ez tulajdonképpen a titok, meg hogy időben kell aludni térni." Valóban ennyi lenne? Ajánlom mindenki próbálja ki, s meglátja. 70 év múlva visszatérünk rá igaza volt-e Jannak.
/Megjegyzés: Jan Goossenaerts a harmadik férfi aki 110 évnél öregebb, Európában csak 14.en vénebbek nála, ráadásul mind nő./
.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.