New Generation. Ezt olvasom a doboz oldalán. A csomagoláson meg snacky. Az egyik kéz lassan benyúl a papírzacskóba, előkap egy illatozó, meleg falatkát és a szájhoz emeli. Rögtön utána a másik kézben lévő fémdobozból kerül valami lötty a szervezetbe, majd szigorú sorrendben ismétlődik, újra és újra: egy falat csemege, egy korty "pokoli" ital. Történik mindez a metrón, néhány nappal ezelőtti reggelen. Jó pár megállót elhagy a szerelvény amíg véget ér a modern táplálkozási kultúra reggelinek nem éppen nevezhető tápanyagbevitele. Jóllakott egyetemista srác áll fel immár a zsúfolásig telt tömegközlekedési járművön, felveszi szürke szövetkabátját, piercinges nyelvével körbenyalja száját, válltáskáját átcsapja mellkasán. -"Megérkeztem, itt kell leszállnom" -adja ki a jelet a központi idegrendszer vezérlő központja, és már veszi is útját az ajtó felé. Áthámozza magát a utazók tömegén, s eltűnik a hömpölygő áradatban, a mozgólépcsők irányában. A papírzacskónak már hűlt helye, az illat is elillant gyorsan, ám a megüresedett, magára hagyott doboz ide-oda guringál tovább az ülésen, így hívja fel a figyelmet: itt az új generáció járt...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.