Feltűnt mostanában, hogy a legtöbb metrómegálló környékén, alkalmi könyvárusok lepték el a várost. Corvin-negyed, Újpest-központ, Újpest Városkapu...rengeteg használt könyv, párszázért. Bukkanhatunk itt szépirodalomra, antológiára, verseskötetre, novellagyűjteményre, képes albumra, sporttörténelmi írásokra és még sorolhatnám. A kérdések meg csak jönnek....
Honnan ez a temérdek könyv, de még inkább, hogy ez az érdektelenség irántuk? Értéktelenné váltak, pedig a könyvírás nem megy egyről a kettőre. Tudom, próbálom (próbáltam). Van akinek zsigerből jön, de a jól megszerkesztett művek nem órák alatt születnek. Minden könyv mögött van valami munka...ami sokszor megfizethetetlen, legalábbis forintokkal ki nem fejezhető. Kik azok akik ennyire szabadulnak tőlük? Merthogy mindnek volt tulaja korábban, csak már nem kell, valami miatt. Kell a hely a polcon? Sok könyv, sok helyet foglal, s vele a port is tudom. - "Ami nem kell már, azt ki kell dobni!" - szól ezért az aktuális jelmondat, ahelyett hogy letörölnék sorban őket. Tudom hogy folyik egy tendencia, amely a "digitális irodalom" felé tendál, mert így egy kisebb pendrájvon tarthatunk könyvtárszobát, de a Guttenberg galaxis akkor is az marad, amíg világ a világ. Egy könyvet fel lehet lapozni, érzed a szagát amit a lapjai árasztanak, le tudsz vele ülni bárhol, viszed magaddal a vonatra, a metróra. Én például mániákus könyvolvasó és vele könyvhordó vagyok. Ha tudom hogy nem fogom olvasni, akkor is magammal viszem hátha úgy adódik. Ennek csak egyetlen rossz oldala van, minden táska húzza az vállam, de otthon mindig van hely egy új könyvnek! Aztán ott van a "minek tartogassam ha már elolvastam"? - válasz. Miért, nem lehet újra elolvasni, vagy esetleg újra belelapozni, megkeresni egy értékes gondolatot, párbeszédet?-kérdezem erre én. - "Nem, kell az új!" - már hallom is a választ...Az ilyen miért nem jár inkább könyvtárba. Ott aztán semmi nem az övé...Azt hiszem az igazi válasz abban keresendő, hogy a könyvek szabadulnak azokról a helyekről ahol megjelent, és minimum 16 órási üzemidőben működik a televízió. Elveszi az agyakat, és elveszi az időt, megfojtja a könyveket, így kerülnek az utcára a tiszta levegőre, ahol aztán új gazdák polcain lelnek otthonra. Így lesznek az utcán heverő hajléktalan könyvekből, polcra termett művek, rendes családi állapottal. Egy felmérésből kiderül, a magyarok fele nem olvas. Elszomorító, de remélem ez a sok utcai könyvárussal, most kicsit megváltozik. Párszázért.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.