Úgy ment el ahogy jött, forrón. Elment, még csak nem is köszönt, bár amikor jött akkor sem mutatkozott be. Átgázolt rajtam is, rajtad is. Felkavart, csak néha nyugtatott, lefröcskölt, megúsztatott. Megégetett. Lehet téged épp le? Engem egyszer igen, le. Az utolsó napokban csak itatott, csak itatott. Nem tudtam már mi hiányzik, a literek csak úgy gurultak le torkomon. Gondolom te is sokat ittál, ezt tanácsolta az orvos is! Nem igaz? Volt hogy hetekre eltűnt, nem is láttam a nyomát, mély sártengerből érezhettem csak még itt van, még jönni fog. Azokon a napokon te is kerested velem együtt igaz? Hozott ajándékot, megjutalmazott egy két szép emlékkel, ami kitörölhetetlenül ott marad elmémben. Te mit kaptál? Sok örömet, nevetést, vagy bánatot? Új arcokat? Vagy a régieket új köntösben? Voltak napok amikor lenyűgözött. Ahogy reggelente belopta magát hozzám, s feltöltött. Téged is felkeltett olykor korán? Gondolom azért inkább a késői fekvés volt vele jellemzőbb, ahogy nálam is. Sokszor belevitt az éjszakába. Belerángatott mindenféle rendezvénybe, fesztiválba. Ja és csak etetett, csak etetett Állandóan grillezni akart, mindegy volt neki csak szabadtűzön készüljön. S az a rengeteg sör, és bor amit meg kellett innom a jelenlétében. Te hány kilót híztál? Itt volt nem egészen három hónapig, de olyan gyorsan elröpült, hogy csak kavargok az élményekkel. Sok mindent itt hagyott, lesz időm feldolgozni azt hiszem...Mindenesetre itt lesz jövőre is, megmondta. S hogy várom-e? Nem tudom, te már tudod? Egyet azért leszögezhetünk, A NYÁR nélkül lehet élni de nem érdemes...Vele valahogy kerekebb a világ! Ugye? :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.