Téli hangulatban

A hőmérő már alulról nyaldossa a nullát. Hideg van, a naptár pedig az év utolsó hónapjára váltott. Itt a december, s vele bekopogott a tél. Apró porcukorral hintette be az utakat. Rászórta a háztetőkre, a drótokra, ellepett mindent. Előkerülhet sok csizma, kesztyű, szánkó a meleg tea, és a forralt bor. A városban, csak tiszavirág életű hó, lent vidéken sokkal tovább bírja olvadás nélkül. Emlékszem gyermekkorom nagy havaira, volt, hogy 50 centis hóban gázoltunk, s fél óra alatt átázott kabátunk, nadrágunk. A jó levegő és a hófehér lepel azonban csábítóan hívogatott, és bátran hagytuk ott a kályha melegét. Este aztán a meleg szoba sarkaiba kuporogva forró tea mellett hajtottuk álomra fejünket. A nagyvárosban egészen más a téli táj. Hamar kialakul a locs-pocs, a hó gyorsan szürkévé válik, és a levegő sem képes sokáig kitisztulni. Türelmetlen sofőrök, zsúfolt kocsisorok, csúszós utak. A városi télnek más a hangulata. A zsongás a forralt boros bódéja körül, a karácsonyi vásárok fahéjillatú hangulata, apró gesztenyeárusok az utcasarkokon. Kürtöskalács, kenyérlángos keveredett meleg illata csavarja orrunkat, krampampuli íze savanyítja nyelvünket. Zsúfolt kávéházakban temérdek ember forró teáját kortyolgatja, a utcák felöltik esti díszpompájukat, egy hónapra átadva magukat az éjszakáknak. De legyen akár vidéken az ember, akár a nagyvárosban, lehet kint vagy bent, mindenhol átjárja egy melegség, a készülődés illatával. Ünnep lesz, arra készül mindenki, kicsi és nagy, idős és fiatal. Huszonhárom nap és itt a Karácsony. Remélem akkor is fehérbe burkolózik minden, de ha a táj nem is, a lelkünk biztosan! :D