Sok ember mindig a legkisebb ellenállás felé megy. Olyan célokat állít fel magának, amit akár fél lábbal is elér, olyan lehetőségeket keres, amiről jól tudja, csak Ő jöhet ki győztesen. Ezek alapján választ, barátot, társat, eseményeket. Mindig a biztos, csak a biztos. Hogy miért? Mert ott biztos a siker... Az igazi megmérettetés ugyan elmarad, harcolni sem kell, úgyis az eredmények fontosak. A könnyen jött siker ugyan gyorsan fejbe száll, de el is múlik hamar..."Könnyen jött, könnyen megy" - tartja a mondás. A legkisebb ellenállás felé menni egy önző dolog, és önbecsapó is egyben. Minden ember sikeres akar lenni abban amit csinál. De nagyon nem mindegy a sikerhez vezető út. Könnyű úgy befutni dobogósnak ha csupán csak hárman álltak a rajtnál, és nem nehéz, úgy eredményesnek lenni dolgokban, ha nincs egyetlen egy konkurencia sem...Sajnos, egyre többen választják ezt az utat. Félnek a csalódástól? Vagy csak egoisták? Netán sikercentrikusak? Mások miatt cselekszenek? Nem tudom, talán mindenből van bennük egy kicsi...Gyengeségből meg egy jó nagy adag. Így összegyúrva meg érdekes jellemek. Vagyis inkább jellemtelenek. De maradjunk a sikernél: "A siker épp az útban van elrejtve, amin végig kell mennünk, és út közben fogjuk felfedezni azokat az értékeket, amikért megküzdve többek leszünk. (Marie Clarence) Az úton felfedezett értéket pedig legyen az egy pillanat, egy ötlet, egy emberi tulajdonság, vagy akár egy személy, vagy bármi, nagyon meg kell becsülni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.