Nosztalgia vonat, nosztalgia étterem, nosztalgia zene...gyakran hallott jelző: nosztalgia. Erős, szinte fájó, sóvárgó vágyakozás, áhítozás valami után, rendszerint olyasmi után, amit már ismerünk, átéltünk.” - olvashatjuk a magyar értelmező kéziszótárban jelentését. Annak ellenére hogy fájó, mégis hajlamos az ember sokszor megtenni. A nosztalgia belopózik egy-egy magányosan elfogyasztott bor mellé társul, vagy a régi barátokkal folytatott beszélgetés táptalaja. Sokszor egy rég nem látott-hallott dologgal készteti az embert az emlékezés sűrűjébe, máskor csak egy illat, egy Deja Vu érzés ami elindítja...
Az emberek (akárcsak én) mostanában sokat nosztalgiáznak. Talán mert az új dolgok nem annyira tartalmasak, vagy csak egyszerűen szükség van a vágyakozásra, a múltra, az egykor megélt élményekre. Olyan ez mint valami kábítószer. Visszagondolsz régmúlt dolgaidra, és eszedbe jut milyen jó is volt akkor, ott, abban a pillanatban...S mivel a nosztalgia csak kellemes momentumokat juttat eszedbe, hajlamos vagy újra és újra elcsábulni, pusztán a kellemesség miatt, függő leszel, s mindezt ahelyett teszed, hogy új élményeket szereznél...De jól tudjuk, a múltból sajnos nem lehet megélni (van akinek sikerül, de ez egy másik bejegyzés témája lehetne) Ezért írom hát: a nosztalgia a szükséges rossz...Szükséges mert saját múltunk tőlünk elválaszthatatlan, vele magunkat képviseljük, de rossz mert minél több élmény kerül bele a nosztalgia zsákjába annál több dologra tudunk visszaemlékezni, s az a rengeteg múltbéli pillanat csak egy dologra ébreszt rá: öregszünk! Nosztalgiázz hát mértékkel a lélek úgyis kortalan! :D