Mindig ott lapult a konyhaszekrényben, s bár akkoriban még nem kávéztam, (csak a kávéba mártogatott kockacukrot szopogathattam) illatát - vagy inkább szagát - a mai napig nem felejtem. Nem is tudom szüleim hogy bírták meginni az ebből alkotott feketelevest. Akkoriban jól álltunk műanyaggal, nem is lehetne a csomagolás csakis kemény plastic-doboz. Talán ennek köszönhette azt az áporodott szagát ami átjárta. Azonnal oldódó, vagyis instant. Nem ám 3 az 1-ben, vagy 5 a 2-ben, szimplán instant kávé, bivalyerős, kiábrándító, és brazil...de szerettük, igaz más nem is volt ebben a "műfajban". Főleg a doboza érdekelt, mert kisebb házi barkácsolással átalakítható volt persellyé, papírpénztartóvá, de tartottunk benne csavarokat, gombokat, s minden ami apró és koncentrált raktározást igényelt. Később gyártódott üvegcsékben is, de az már nem volt az igazi.

forrás: retronom.hu

Gyorsan kiürült, hiszen az 50 g-os (pedig 100g-os is volt tudom) kiszerelés egy családnak meg sem kottyant, gyűltek hát a dobozok szépen sorban. Tényleg nem volt párja, na jó volt még a Konzum mokka, - ugyanettől a cégtől. A különbség már az első oldalon látható volt: megkapta a "valódi kávé" jelzőt a brazil helyett, feltételezem ízében is éreztette hatását! A cimke alapján egy mexikói íz köszönhetett vissza....vagy mégsem?

forrás: retronom.hu

Mindkét kávénak különös ismertetőjegye volt a kávéscsészét szorongató török gyerek, aki a doboz- és üvegfedőkön domborodott ki teljes valóságában. Ő volt a gyártó: a Zamat Kávé és Kekszgyár (ami a Nestlé Hungária jogelődje) emblémája, kabalafigurája, aki komoly marketinges munka árán felkerült néhány színes (emlékszem nekünk zöld alapon volt sárga nadrággal) falvédőre is, onnan aztán mindenkinek eszébe juthatott...Jajj a kávém elfelejtettem meginni! Hát nem édes? Mosolyog, 150 év ide vagy oda... S hol volt ekkor még Julius Meinl :D