Elődeinknél fontos szerep jutott a tűznek. Amíg a vadászok vadásztak, a "tűzőrzők" őrizték a meleget, és a túlélést biztosító lángokat. Fontos pozíció volt ez anno, hiszen nehezen tudtak tüzet gyújtani, ezért éveken át őrizték, hogy kapocs legyen a tábor tagjai között. Nem is bízták akárkire, a legéberebb emberre volt szükségük, aki éjt-nappallá téve őrizte, óvta, védte a tüzet attól hogy kialudjon. Örült a magasra csapó lángoknak, s feszült amikor kisebbek lettek azok. Néha-néha az is megesett hogy már szinte csak a parázs látszott, ilyenkor keresett tűzifát s ráfújt a parázsra...

Manapság is nehéz a tűzgyújtás, főleg ha még látszik valami a parázsból. Ilyenkor elég csak ráfújni, és tenni rá egy keveset, s a lángok újra magasra csapnak lelkünkben. Őrizzük hát meg a tüzet!