Megint hétfő...ádáz ellensége sokaknak. Nekem is... Új hét indul. A hétfő jön és nincs kegyelem. Hiába szövetségeseim az ágy, a párna, a takaró...a túlerő győz! Újra meg újra felébreszt, elrabol. Karjával átfon, nem ereszt, csak ha már a kedd bejelentkezik értem...estefelé enged egy kicsit. De addig marcangol, belémharap, felpofoz, kínoz. Semmi kedvesség nincs benne, kegyetlen, önző. Pihenni nem lehet vele, mellette meg pláne nem ő egy diktátor! Rosszabb mint az 50-es évek sípos testnevelője, vagy a hadsereg nyugalmazott kiképzőtisztje. Egy-kettő, egy kettő, bal-jobb bal-jobb...Menetrendszerint érkezik. Mindig számítok rá, mégsem tudok érkezésére kellően felkészülni. Nagy a kontraszt a tegnappal, ez okozza a nehézséget.... "Na de kelni kell, kanyarog a kifli A vaj alatt, enni kell. Tej a tűzhelyen, menni kell, Lenni kell" Háború ez, melyben csak csatát nyerhetünk!